Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

június 26

Professzor, katedra nélkül

„Nekem Newton, Galilei, Darwin, Linné kell, kik az értelem és a tudomány fejlődését tanítják” — mondotta Herman Ottó egy alkalommal a Parlamentben. Róla is elmondhatjuk, hogy „az értelem és atudomány fejlődését tanította”. Igaz, nem egyetemi katedráról, hanem tizennégy könyvének csaknem hatezer oldalán és számos tudományos és népszerűsítő cikkében.

A breznóbányai orvos fia 1835. június 26-án született. Tanulmányait Miskolcon kezdte, majd Bécsben folytatta. Alapos, rendszeres természettudományos képzést nem kapott, ennek ellenére legnagyobb tudósaink között tartjuk számon. Brassai Sámuel (1. június 27-i cikkünket — A szerk.) keze alatt Kolozsvárott ismerkedett meg a muzeológiával, s ekkor fordult érdeklődéssel a természettudományok felé. Először a rovarokat tanulmányozta.

A Természettudományi Társaság felfigyelt dolgozataira, és megbízta Magyarország pók-faunájának megírásával. E jelentős művel indult könyveinek hosszú sora. Később a halakkal, majd főleg a madarakkal foglalkozott. A Nemzeti Múzeum állattárában dolgozott, onnan indult hazai és külföldi gyűjtő- és megfigyelőútjaira. A szakállas férfi, aki fél napokat eltöltött a nádasban vagy a fákon ülve a madarakat távcsövezve, időnként gyanússá vált. Ebből adódó mulatságos eseteit írók is feldolgozták.

Herman Ottó sokoldalúságát, igazi polihisztorságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nevéhez fűződik hazánkban az Ősemberkutatás kezdete. Zoológiái munkássága mellett néprajzi, régészeti vizsgálatokat is végzett. Természettudományi munkáit a közérthetőség mellett a materialista világnézet jellemezte, politikai tevékenységét pedig haladó szemlélete. Többször volt képviselő, kétszer járt a száműzetésben élő Kossuth Lajosnál, Turinban. Kiváló szervező volt. ő hozta létre a Magyar Ornitológiái Központot. Sok fontos kiállítást is rendezett. 1914-ben halt meg.

P. B. P.