Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

Január 7

Garay János magyar költő 1842-ben verset írt Az új Qutenberg címmel, amelyben egy méltatlanul elfelejtett magyar feltalálónak, Kliegl Józsefnek, a nyomdai szedőgép magyar feltalálójának állít emléket.

Kliegl József 1795-ben született Baján. Életének első szakaszáról egy korabeli újságcikkből értesülhetünk : „ . .. Egyetemi tanulmányait Pesten végzé, s katonává lett. A csaták istene jobb sorsra akarta őt érdemesíteni, mert harcképtelenné tette, talán csak azért, hogy tanulmányainak éljen.”

1835 körül találta fel a nyomdai szedőgépet, amelynek rendszere nagyjából megegyezik a ma is használatos szedőgépekével. A szedés mechanikusan történt, a billentyűvel leütött betűket a gép egymás mellé helyezte. A gépnek különleges osztóberendezése volt, amely a már kiszedett betűket a nyomás után visszarakta a helyükre.

A Magyar Tudós Társaság egyik bizottsága — melynek akkor Vörösmarty Mihály volt a vezetője — megállapította, hogy a gép a legnagyobb reményekre jogosít, mert azzal egyetlen ember 23 szedő munkáját tudja elvégezni. Anyagi nehézségek miatt azonban csak részleteiben készülhetett el, de az is elveszett, csupán Kliegl egy részletrajza maradt fenn. Az alapötlet nyomán viszont világszerte megindult a nyomdai szedőgépek tökéletesítése.

Jókai Mór az Üstökösben így írt erről: „A leghíresebb gúnyköltő a sors. Szegény Klieglnek volt egy nagy reményű találmánya, a betűszedőgép, és most egy külföldi mutogatja, mint sajátját. . .”

Kliegl találmányai közül még érdemes megemlíteni egysínű vasútját, sínlerakó mozdonyát és hangjegyírógépét. A zongorára szerelt gép egy óraművel forgatott hengerre felrajzolta azt a hangjegyet, amelyet a zongora billentyűjén leütöttek. A hangjegyírógéppel Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is tartottak bemutatót.

A kiváló feltaláló 1870. január 7-én hunyt el.

P. J.