Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 8 1878-ban Haynald Lajos bíboros érsek alapítványt tett, amelyből Kalocsán csillagvizsgálót építettek. Az új obszervatórium az akkor a jezsuita tanárok vezetése alatt álló gimnázium tetejére került, és célja nemcsak tudományos megfigyelés volt, hanem — a hasonló külföldi intézményeket megelőzve — az iskolai oktatás kiegészítése is. Ennek érdekében két kupolája közül az egyikbe bemutatásra alkalmas lencsés távcső került. A kalocsai csillagvizsgáló munkatársai — észlelői és bemutatói — a gimnázium tanárai sorából kerültek ki. Az egyre nagyobb hírű napmegfigyelési munkák Fényi Gyula nevéhez fűződnek, aki 1845. január 8-án született. 1886-tól harmincegy éven át szakadatlanul vizsgálta a Nap peremén látható, sokszor több százezer kilométer magasra lövellő napkitöréseket, az ún. protuberanciákat. Ennek a megfigyelés-sorozatnak óriási értéke, hogy ugyanaz a megfigyelő, ugyanazzal a műszerrel végezte. Az ilyen, ún. homogén megfigyelés-sorozat igen jól felhasználható a protuberanciák gyakorisági statisztikus vizsgálataihoz — és a külföldi napkutatók fel is használták Fényi egyedülálló észlelési sorozatát. A csillagvizsgáló 1917-ig számos külföldi szakfolyóiratban számolt be működéséről és eredményeiről. Sajnos az első világháború után a híres napfizikai obszervatóriumban már nem folytak rendszeres csillagászati megfigyelések, csak a meteorológiai műszereket működtették. A második világháborút átvészelő obszervatóriumot az 1950-es évek elején véglegesen megszüntették. Műszereinek és könyvtárának egy része az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriumába került. Itt méltó módon ápolják a hazai napmegfigyelések hagyományait — és világszerte elismert eredményekkel fejlesztik tovább. P. T. A.
