Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 9 Galilei korszakalkotó távcsöves felfedezései Kopernikusz forradalmian új elmélete, amely a Napot helyezte a bolygómozgások középpontjába, akkor kezdte alapjaiban megváltoztatni az emberiség tudományos világképét, amikor Galileo Galilei (1564— 1642) távcsöves felfedezései igazolták a hagyományokkal és a mindennapi szemlélettel ellenkező új elméletet. A XVII. század elején a már nagy tekintélyű olasz tudós, amint értesült arról, hogy Németalföldön olyan eszközt fedeztek fel, amellyel távoli tárgyakat figyelhetnek meg, saját maga állította össze az első csillagászati távcsövet, és megkezdte észleléseit. A távcső elárulta, hogy a Hold nem sima, „tökéletes” gömb, amilyennek a régi (arisztotelészi) felfogás szerint az égitestnek lenni kellett volna, hanem hegyek, völgyek, síkságok váltakoznak rajta, akárcsak a Földön. Galilei megfigyelte a Vénusznak azokat a fény változásait is, amelyek Kopernikusz elméletéből következtek, de szabad szemmel nem voltak láthatók. Dialogo című (amint a cím is elárulja: dialógus, azaz beszélgetés formában írt) művében így kiált fel Sagredo: „Oh Kopernikusz, mennyire örültél volna, ha látod, milyen ragyogó tapasztalatok támasztják alá rendszerednek ezt a részét!” Még inkább rádöbbent Galilei Kopernikusz rendszerének igazságára, amikor 1610. január 7 — 11. között felfedezte a Jupiter három, majd néhány nap múlva a negyedik, fényesebb holdját is. Az általa „Medici-bolygók”-nak nevezett holdak helyzetét derült estéken rendszeresen megfigyelve felismerte, hogy a négy hold a Jupiter körül kering. Sidereus Nuntius című munkájában erről ezt írta: „Kitűnő bizonyítékokat kaptunk, hogy szétzúzzuk azok kételyeit, akik ugyan tagadják a bolygók kopernikuszi értelemben vett Nap körüli keringését, egyetlen holdnak — a mi Holdunknak — Föld körüli futását viszont elfogadják. Most már nem csak egy bolygónk (mai magyar elnevezéssel: holdunk. — A szerk.) van, amely körülkering egy másikat, hanem saját szemünkkel láthatunk négy kísérőt keringeni a Jupiter körül, mint a Hold jár a Föld körül; és az egész rendszer egy hatalmas pályán 12 év alatt kerüli meg a Napot.” Galileivel kezdődött meg a csillagászatnak az a korszaka, amelyben már nem pusztán elméletileg próbálták megközelíteni, milyen lehet a világ, hanem az elméletek igazságtartalmát a megfigyelés, a tapasztalat döntötte el. R. G.
