Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
XIV. Az államosítás hatása a filmek szerzői jogára
2. TŰZ A HEGYEN gyártási év: 1944, gyártó cég: Szőts Film, gyártásvezető: Kovács Jenő, rendező: Szőts István író: Gárdonyi Géza, forgatókönyvíró: Szőts István, Tatay Sándor, operatőr: Dulovics Jenő (félbemaradt film, anyagai néma muszterek). 3. ÉNEK A BÚZAMEZŐKRŐL gyártási év: 1947, gyártó cég: Hunnia Filmgyár, gyártásvezető: Rajcsányi Ferenc, rendező-forgatókönyvíró: Szőts István, író: Móra Ferenc, operatőr: Makay Árpád, Hegyi Barnabás, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Polgár Tibor. 4. KÖVEK, VÁRAK, EMBEREK gyártási év: 1955, gyártó cég: Magyar Filmgyártó V, rendező-forgatókönyvíró: Szőts István, író: Jókai Mór, operatőr: Hegyi Barnabás, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Lajtha László. 5. MELYIKET A 9 KÖZÜL gyártási év: 1956, gyártó cég: Magyar Filmgyártó V, forgatókönyvíró-rendező: Szőts István, író: Jókai Mór, operatőr: Hegyi Barnabás, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Farkas Ferenc. A fenti filmek elkészültekor az 1921. évi szerzői jogi törvény (1921. évi LIV. tv.) volt hatályban, ebből kindulva kell tehát válaszolni arra a kérdésre, hogy kit illetnek meg e filmek szerzői vagyoni (értékesítési) jogai. Az 1921. LIV. tv. kimerítően felsorolja a szerzőket a műveikre vonatkozólag megillető vagyoni jogokat. A filmek (a törvény szóhasználata szerint: ,,mozgófényképészeti művek”) tekintetében a törvény csupán a nyilvános előadást említi, miután a törvény meghozatalakor ez volt a filmek egyetlen értékesítési módja és tegyük itt mindjárt hozzá, hogy a szóban forgó filmek elkészültekor is még ugyanez volt a helyzet. Az 1921. LIV. tv. 74 §-ának (1) bekezdése szerint, mozgófényképeszeti műveknek nyilvános előadására a mozgófényképészeti mű szerzőjének van kizárólagos joga”. A törvény azonban hallgat arról, hogy ki a film szerzője, akit a nyilvános előadás (nyilvános vetítés) joga megillet, semmiféle rendelkezést sem tartalmaz arról, hogy ki a film szerzője, illetve hogy kit kell annak tekinteni, így a film szerződésének kérdését az 1921. LIV. tv. hatálybanlétének idején az irodalom oldotta meg, figyelemmel az élet gyakorlatában kialakult tényleges helyzetre. Közismert, hogy egy-egy film, különösen nagyjátékfilm elkészítése igen jelentős anyagi befektetést igényel a gyártó (producer) részéről, aki a film elkészítése érdekében szerződést köt a film tényleges megalkotóival (rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző, stb.), valamint a többi közreműködővel (színészek, stb.) és ő fedezi a filmszalag technikai előállításának költségeit is. Nyilvánvaló volt, hogy a gyártó minderre csak akkor vállalkozhatott, ha biztos lehetett abban, hogy a film forgalombahozatalának és értékesítésének (azaz mindennemű nyilvános vetítésének) joga kozárólag őt fogja megilletni. A gyártó ugyanis, aki jelentős kockázatot is vállalt, csak így remélhette a befektetett pénzének megtérülését, ami nélkül újabb 154
