Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
XIV. Az államosítás hatása a filmek szerzői jogára
filmek folyamatos gyártása sem valósulhatott meg. Az pedig, hogy maga a filmszalag a gyártó kizárólagos tulajdonát képezte, önként következett abból, hogy a filmanyag technikai előállításának költségeit szintén a gyártó fizette ki. A tényleges helyzet szerint tehát a filmek anyagával és összes nyilvános vetítési jogával a gyártók rendelkeztek. Ezt támasztja alá az is, hogy a filmszakmai vállalatok államosítására is irányadó 1949. évi 20. tvr. értelmében a Kulturális Minisztérium 1120/1979. I. sz. és 1979. szeptember 10-én kelt állásfoglalása szerint ,,az államosítás kiterjedt a vállalatok tulajdonában, birtokában lévő valamennyi filmanyagra, a már elkészített kópiákra és a hozzájuk kapcsolódó forgalmazási és szerzői vagyoni jogokra is”. Az államosítási rendelet meghozatalával azonban az egyes filmek nem automatikusan kerültek állami tulajdonba, ehhez az államosítási rendeletet végre is kellett hajtani, állami tulajdonba tehát csak azok a filmek kerültek (a hozzájuk tartozó jogokkal), amelyeknél az állami tulajdonbavételt ténylegesen foganasították. A filmek szerzőségének kérdését az irodalom, figyelemmel az 1921. LIV. tv. rendelkezéseire, úgy oldotta meg, hogy bár a film szerzői azok, akik a filmet ténylegesen megalkották, de a szerzők a filmek értékesítésével összefüggő vagyoni jogaikat (kivéve a filmre felvett zene nyilvános előadási jogát) a gyártókra ruházták át azzal a szerződéssel, amelyet a film elkészítése érdekében a gyártóval kötöttek. A film szerzőinek, így az adott esetben Sz. I-nek is tehát elvileg lehetősége volt arra, hogy a gyártóval kötött szerződésben kifejezetten fenntartsa magának — egészben vagy részben — a filmek nyilvános előadási jogát, de egyrészt ezek a szerződések nem állnak rendelkezésre, másrészt egyik fél sem állította, hogy a szerződések ilyen kikötést tartalmaztak, mégis ,,Tűz a hegyen” c. filmnél, amelynek Sz. I. egyszemélyben nemcsak rendezője, és T. S-sel együtt egyik fórgatókönyvírója, hanem egyúttal a producere is volt, védelmezni kell, hogy Sz. I. a filmre vonatkozó szerzői vagyoni jogait fenntartotta magának. Ismeretes, hogy jelenlegi szerzői jogi törvényünk, az 1969. évi III. tv. a filmek szerzőségét és a rájuk vonatkozó vagyoni jogok gyakorlását, ha nem is teljesen, de lényegében a fentiekkel azonosan szabályozza. Mindebből következik tehát, hogy az 1949. évi államosítást megelőzően készült 3 film anyagi és — a ,,Iüz a hegyen” kivételével — nyilvános előadási jogai az államosítás révén kerültek minden korlátozás nélkül állami tulajdonba, a ,,Tuz a hegyen” c. film nyilvános előadási jogainak csupán az a része került állami tulajdonba, ami nem Sz. I-t illette, figyelemmel arra, hogy a filmnek nem ő az egyetlen szerzője. Az 1955-ben és 1956-ban készült két film anyagai és nyilvános előadási jogai pedig mindig állami tulajdont képeztek, miután gyártójuk a Magyar Filmgyártó Állami Vállalat volt. Végül megjegyezzük még, hogy az államosítás csak a filmszakmai vállalatokra (gyártó, forgalmazó stb.) vonatkozott, de nem vonatkozott a szerzőkre. így az államosítás folytán csak azok a szerzői vagyoni jogok kerülhettek az állami tulajdonba, amelyek az államosítás előtt sem voltak már a szerzők tulajdonában. 155
