Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Karsay Enikő: A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei a szerzői jog szemszögéből
működéséről 1970-től 1998-ig a Szerzői Jogvédő Hivatal gondoskodott. A testület feladatait, szervezeti és működési rendjének keretszabályait a jelenleg hatályos szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény állapította meg újra, a testület a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH; korábbi nevén Magyar Szabadalmi Hivatal) mellett működik. Az Szjt., illetve a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) kormányrendelet alapján, a testület szerzői jogi jogvitás ügyekben felmerülő szakkérdésekben a bíróságok és más hatóságok megkeresésére, illetve a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben peren kívüli megbízás alapján jár el, azaz lényegében bárki fordulhat szakvéleményért a testülethez. Az SZJSZT a feltett kérdések és a benyújtott iratok alapján alakítja ki szakértői véleményét, a tények megállapítására azonban nem végez külön bizonyítást. Szükség esetén további adatok szolgáltatását kérheti a testület a megkereső bíróságtól vagy hatóságtól, illetve a megbízótól. A hagyományokhoz híven, a korábbi Szerzői Jogi Szakértő Bizottság névsorához hasonlóan, az SZJSZT tagjai között is számos neves író, kortárs művész is található. Témánk szempontjából a testületnek a 34/2004. számú szakértői véleménye érdemel külön figyelmet. Ebben a szakvéleményében a rendőrség megkeresésére eljáró testület kimondta azt, hogy a feljelentésben nem eredetinek minősített alkotások eredetisége vagy hamisítvány jellege kérdésében a SZJSZT nem jogosult állást foglalni, mivel ez a kérdés nem szerzői jogi szakkérdésnek minősül. Ennél is lényegesebb az, hogy két esztendővel később a testület egy másik rendőrségi megkeresés alapján ismét foglalkozott a nyomozó hatóság által lefoglalt festmények ügyével: a korábbi büntető törvénykönyvben meghatározott, a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétségének törvényi tényállás megvalósulása feltételeit8 és a képhamisítás együttes feltételeit a szerzői jogok tekintetében a 10/2006. számú szakvéleményében a következők szerint foglalta össze: a festmény olyan másolat, amelyet szerzői engedély nélkül egy meglévő eredeti műről készítettek és az eredeti mű szerzőjének nevével láttak el; és- a másolat forgalmazási céllal készült vagy azt szándékosan, vagy gondatlanságból eredetiként forgalomba hozták; és- az eredeti mű szerzője még él vagy halálától (az azt követő év január 1-től számítva) még nem telt el 70 év.” A háromtagú testület a szakvéleményében kitér arra is, hogy „amikor egy meglévő védett eredeti mű forgalomba hozatali célú engedély nélküli lemásolása, az eredeti szerző nevével ellátása, és a forgalmazása egy rosszul sikerült hamisítvánnyal történik, ezzel a már említett vagyoni jogok (többszörözés, terjesztés joga) mellett sérül a szerző személyéhez fűződő joga is: a mű egységének védelme”9. A jogsértést azonban kizárja az úgynevezett szabad felhasználás körébe eső magatartás. A természetes személy magáncélra a műről engedélykérés és jogdíjfizetés nélkül másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.10 Ebből levezethető, hogy amennyiben a szerzői jogi védelem alatt lévő művészeti alkotás hamisítása haszonszerzési célzattal vagy vagyoni hátrányt okozva történik, a szerzőijog-sértés (és a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése11 is) megvalósul. 167
