Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Karsay Enikő: A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei a szerzői jog szemszögéből
A haszonszerzési célzat megállapítható mind az értékesítési szándékkal másolatot készítő személynél, mind a hamisítvány terjesztésében tudatosan közreműködőknél. E tekintetben fontos kiemelni, hogy az Szjt. a terjesztési vagyoni jog megsértésének tekinti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklását is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő. Ez a rendelkezés egy szubjektív, elvárhatósági alapú felelősségi szabályt tartalmaz az Szjt. általános objektív felelősségi rendszeréhez képest és jogalapot teremt a hamisítványok terjesztésében tudatosan részt vevők elleni fellépéshez. Az SZJSZT a 10/2006. számú szakvéleményében továbbá kifejti, hogy külön értékelendő, ha az eredeti mű jogsértő másolása még védelmi időn belül vagy azt követően történik: szerzői jogilag nem védett műről készült hamisítvány esetében már nem szerzői jog megsértésének megállapítása jogcímén van mód fellépni, hanem leginkább csalás valósulhat meg. A más stílusában történő alkotás esetében is a csalás tényállása valósulhat meg és a cselekmény nem a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének törvényi tényállása alá esik; a sérelmet szenvedett fél a más stílusában alkotóval szemben az ’utánzotf (a stílust adó) művész általános személyiségi jogainak megsértése, életművének, jó hírének megsértése miatt léphet fel, és a személyiségi jog megsértésének polgári jogi szankcióit követelheti.12 A jelen kiadvány következő fejezetében Kármán Gabriella részletesen is elemzi a műtárgyhamisítás büntetőjogi szempontú megítélését. A műtárgyhamisítás területén valódi problémát jelentenek az öntőforma vagy nyomólemez felhasználásával több példányban elkészíthető műalkotások (például a rézmetszet, rézkarc vagy szobor) körüli vélt vagy tényleges manipulációk.13 Ezen belül is speciális kérdéseket vet fel az az eset, ha a művész, esetleg a megrendelő által meghatározott példányszámhoz képest több példányt hoznak létre, ami nyilvánvalóan a mű értékének jelentős csökkenéséhez is vezethet. Az Szjt. rögzíti, hogy eredetinek kizárólag az a másolat tekinthető, amelyet korlátozott számban a szerző maga készített, vagy amely az ő irányításával készült. A sorszámmal, a szerző kézjegyével ellátott, vagy más alkalmas módon a szerző által megjelölt műpéldányt ilyen másolatnak kell tekinteni.14 Az SZJSZT 08/2015. számú szakvéleményében kifejtette, hogy azon nyomatok, amelyeket nem a szerző irányításával, tudtával, hozzájárulásával állítottak elő nyomólemezekről, jogellenesen létrehozott műpéldányoknak kell tekinteni, amelyekkel szemben a szerzői jogosult a jogellenes felhasználásra vonatkozó általános szabályok szerint az Szjt. által meghatározott igényeket érvényesíteni (például jogdíjigény). A testület ugyanebben a szakvéleményében megállapította, hogy „a rézkarc és rézmetszet nyomólemeze egy félkész, a rézmetszet, rézkarc nyomat elkészítésére irányuló alkotói folyamat egy állomását megvalósító képzőművészeti alkotás, amely már megtestesíti a szerzője szellemi alkotó tevékenységét, ezért szerzői jogi védelemben részesül”. E szakvélemény alapján a nyomólemez mint önálló mű és műpéldány felhasználásához az Szjt. 16. §-a alapján a szerző külön engedélye és jogdíjfizetés szükséges, ahogy ahhoz is, hogy e nyomólemezekről a végleges nyomatot, rézkarcot, rézmetszetet, azaz a végleges, kész művet nyomtatással előállítsák. 168
