„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

R. Várkonyi Ágnes: A nemzetközi garancia és a generális (A szatmári béke történetéhez)

Fontos sorok, Károlyi írásbeli esküje. Én úgy értelmezem, hogy élete nagy pillanatát megélő államférfi elkötelezettségéről szólnak. Károlyi talán legszebb vallomása. Azért is marad ismeretlen, mert nem illenek bele a szatmári békéről alkotott régi felfogásokba. Ismeretes, hogy a 19. századi romantika megalkotott egy sémát, a szatmári békét a határok közé zárva vizsgálta. Eszerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem a végsőkig harcol, Károlyi Sándor generális pedig a béke híve. Ellentmondásait korán felfedezték. Történetírók generációi munkájának eredménye, hogy a szatmári béke történetét kiemelték a megkésett magyar történetírás virtuális labirintusából. Két síkon is folyt jelentős munka. Egyik a források feltárása, bár e téren még rengeteg tennivaló vár a kutatókra.

8 A másik az elméleti területe: többen, közöttük Angyal Dávid, Marczali Henrik, Takáts Sándor és az akkor fiatal Wellmann Imre azt vizsgálták, hogy milyen volt a békekötések szokásrendje, kultúrája az elmúlt évszázadokban. A fiatal Bibó István mutatta ki, hogy a szankcionális béke a 19-20. századra jellemző. Korábban nem megbüntetni akarták a veszteseket, hanem úgy megnyugtatni és kielégíteni, hogy ne legyenek többet háborúk. A 1718. században megegyezéses, garanciális békéket kötöttek. Az elmúlt évtizedekben főleg ezeket a módszertani és elméleti kezdeményezéseket folytatva, és építve a külföldi történetírás több eredményére is, bontakozott ki egy rekonstrukciós munka. Bizonyítást nyert, hogy a Thaly Kálmán nevéhez kötődő felfogás, a romantika, a historizmus szélsőséges, úgynevezett kuruc- labanc fekete-fehér képe messze esik a történeti valóságtól.

9 Világosan állnak előttünk Szekfú A száműzött Rákóczi művének értékei, de nyilvánvalóak az egyoldalúságok és a tévedések is.

10 Feltárult Rákóczi diplomáciá8. PRAY, PULAY-SZALAY, 1865.1-II. - SIMONYI Ernő. Angol diplomáciai iratok II.Rákóczi Ferenc korára. Archívum Rákócziánum. II/ III. Bp.1877. LUKINICH, 1925. - KÁLLAY István, Adatok a Rákóczi szabadságharc végnapjainaktörténetéhez. Levéltári Közlemények XXXII. 1962. - BÁNKUTI Imre, Dokumnetmok a szatmári béke történetéhez. 1990. 90. 9. R.VÁRKONYI Ágnes, Thaly Kálmán és történetírása. Bp. 1961. 10. R.VÁRKONYI, 1973. - DÉNES Iván Zoltán, A „realitás" illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója. Bp 1976 . - GLATZ Ferenc, Történetíró és politika. Szekfű Steier, Thim és Miskolczy nemzetről és államról. Bp. 1980. KÖPECZI Béla, A bujdosó Rákóczi. Bp. 1991.