Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1722. január 27. - 1722. december 4
bér, talán lehozza a kívántató vasakot, adig csak kellet, s kel még most is venni, sok a szükség. 50 000 sindelyt ránk hozának, szűk lévén a pínz, elszökünk vala mellőlle. De az alkajok meglévén s jól lévén, előpínz is ráadva, megvétetem, kel azután, tudom. De ha a vályokos mellé jó suppal kötő tótokot hozhatnánk le, az is jó volna egynek. Eltartana adig, míg a sindely, s talán továb is. Malmokra, majorokra s egyébre is jó volna, kivált, ha csépelne is. Az kertész beállót, hogy látta, töbet nem adnak. Noha valamivel szaporították, de csak úgy ő jó, mint a torma mézzel.2 Akik járják a kertet, mégis jobnak mondják Ferencet, hogy magátul inkáb igyekezet, mint ez. Hajtogatni nincs kinek, Andrási nem érkezik, s már se nem kap rajta, se nem tud hozzá, úgy látom. Az egészségem jó ugyan, de a lábom már úgy sem szenvedheti a járást, mint edig. Félek, ha elhagy. Máskínt, ülve, fájdalmát nem érzem. Az posta nevelkedése3 elég rósz hír, nem kel ezután oly szakadatlan s oly bőségei írni, noha bizony most is sokba költ ez nekünk. Most vit egyszer el a kállai postamester egy szekér búzát, noha én most mind Szakmárra küldözöm. De azt mondta, meg volt ígírve, s nem mertem az ebnek kedvét szegni. Ügy látszik, hogy Kegyelmed ketőt is készítet, hintót s sézát, talán csak elég volt volna egy. Hiszen vagy kel nekem csak mit is, vagy nem, s inkáb mondom, hogy nem kel. Az albákot kezemhez vettem, s aszerint cselekszem, mint Kegyelmed parancsolja. Hallerné mit ír, ím, elküldöttem. Csak a korcsmaárulással a várossal fel ne bomlanék a barátság. Most mind vecturával segítnek, határokot ígírik legelés- re, de azután a hat ember végbe nem viheti. Bárcsak volna haszna a Haller Miska tanulásának. Az Prínyiének bizonyos, hogy nincs haszna. Abbul tudnivaló, hogy semmi sem válik, még a job fajokbul is nehezen. Job volna, ha életmódját tanulná. Az klastrom most job módjával indult, szép devotio vala Szent Antal napján, nem sokat fogyót azelőt a kaplyonyi kereszt a templom ékesítésével. Az predi- cálló széket csak abbahagyom, ha nem kűbül lesz, de egynéhány székek igen szükségesek volnának. Salánkon ahoz való deszkát, gondolom, lehetne hasogatni, ha az iránt való szándékát s informatióját vehetném Kegyelmednek, mesterkedem benne. Az deputatumot fogjuk-é szaporítani, már többen lévén, Kegyelmed dispo- sitiójátul várok. A jó Herczeg csak azokat sem tudá kifizetni, kivált a pínznek fenmaradt, még a tavalyi esztendőre valónak is, nagy része. It himlőzni kezdettek, 4 gyermek, anya, férfi is abba fekszik, azért az egész gyermeksereget elküldöm, kit oda fel,4 s kit Baktára. 487
