Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

rájok, s minden pereputtyát úgyis tartanom kel. Sz<?w/-Iványi Uram azt mondja, mind az embernek van felesége, s mind az ‘iszonynak ura. It úgy tudódot ki, a bécsi jágerünk öszveveszvén vélle, úgy jelentette ki, amint Szent-Yv&nyl Uram mondja. Csak akit ő kegyelme adót, s akit én it tudtam, rámegyen 50 Rénes forintra. Hát még Maróti menyit adót neki, Korda fogja tudni.

1 vegyes 2 a legnagyobb dologidőben 3 Esterházy Pál 4 Koháry István 5 Acton huszti parancsnokkal 6 Ti. Szatmár és Németi

363.

Nagykároly, 1712. július 4.

(MNL OLP 398. No. 37 061.)

[Sajátkezű feljegyzés az utolsó oldal szélén:] Felejték az apácáknak írni, bárcsak a töb írást győzném. Ugyan, Szívem, nem csak azért írja-é Kegyelmed a svábok- rul, hogy a hitért bujdosnak, [hogy] inkáb kedveljük őket?

Édes Szívem!

Az midőn szintén a svábok miá majd kétségbe eső levelemet akartam volna kezdeni, szintén tegnap beszélvén Eötvös Miklós Urammal, érkez[éne]k ez órába Kegyelmed levelei. Ügy hiszem, Prínyi Miklósék hozták, mert Szamos- szegrül vitték Olcsvára, onnét ez órán ide. Megvallom, amint a 100-bul állónak,1 kirül eléb írt volt Kegyelmed, örültem, kétszerte elijedtem étül a soktul. Én ugyan, csak Isten adjon békességet, ezeknek nagy hasznát reménlhetném, csak most szükségekrül provideálhatnék, kiben sok akadályom van ugyan, de ha eljűnek, akor válik meg. Mivelhogy az malmokkal ollyan bajom vagyon, ezek a nagy szárazság miá, az ocsvaiak — a máramorosi sok eső a Tiszát megárasztván — amiá nem forognak jól. Úgyhogy még csak a cselédimet s a jobbágy munkást, minthogy kenyéréi kel tartani, alig győzik. Most Kordát Olcsvára küldtem, lássa meg, mennyi búza van, s éjel-nappal bizonyos embert hagyván mellette, őröltessék.

Elejekbe küldtem, ha előre jöhetnének a könyűjébe, mivel már a rost a héten is arathatnák, jűnének hamar. Egyfelől aratnak, másfelől csépelnek, s magok szükségére ettethetnek abbul is. Most a profontmestertül kértem, aki is a lisztszállítás kedvéért it lakik, igen emberséges ember, lisztet kölcsön, de még nem tudja, mennyit adhat. Ma ment Szakmárra, reménlem, választ ad holnap. Valóba jó volna, ha ara commissiót nyerhetnénk, ha adna, hogy tudódnék a

100