Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Négy, elég jól eltöltött hétre tekinthettünk vissza, mikor én és a 43-as Torma zászlós szakaszainkkal megkaptuk az Abmarsch parancsot, augusztus 23-án. 24-én beva- gonírozunk Gentilinin, s 25-én érkezünk meg a Vittorio melletti Costára. Vittorióban megkapom a további utasítást: Irány Feltre, a 17. hadosztály-parancsnokság. A túlságosan szemtelen olasz repülők miatt csak éjjel szabad menetelni. Még akkor este elindulunk, s szürkületre meg is érkezünk Tovenára. Itt nappalra beszállásoljuk magunkat, este indulás tovább. Reggelre érkezünk Trichianára. Nappal újra pihenünk, este folytatjuk utunkat, s 28-án reggel megérkezünk Feltrére. A 17. hadosztály-parancsnokság közli beosztásomat: XVII. rohamzászlóalj, jelenleg Porcenben, a szomszéd faluban, parancsnoka Müller Emil, 39-es őrnagy. Megint Müller! Másnap délelőtt jelentkezünk nála. Mosolyogva üdvözöl. Én a 39., Torma a 43. rohamszázadhoz vagyunk beosztva. A zászlóalj még ma átmegy Tomóba és ott marad. Átmegyünk, ismerkedünk. A 39. rohamszázadnál van századparancsnok, Ja- kubin főhadnagy, szakaszparancsnokok: Hadházy Ferenc hadnagy, Nohn zászlós és két fiatal zászlós, kiket még eddig nem is ismertem. Hasonlóképpen ismeretlenek a többi (43., 46., 139.) századoknál levő tisztek is, de pár nap alatt összemelegszünk. Szeptember elsején visszamegy a zászlóalj eredeti székhelyére, San Gregorióba. Az úton már harsog Müller:- Leutnant Kiss, zu mir! [Kiss hadnagy, hozzám!] Te leszel a temporegulierende Offizier70! 100-as tempóban, beszélgetve haladunk és reggelre megérkezünk San Gregorióba. A falu kellemes, szép helyen fekszik. Esténként kártyacsaták, de sajnos csak rövid ideig. Egy hét múlva kapjuk a parancsot:-A 17. rohamzászlóalj fölmegy a Monte Fontana Seccára brigádtartalékba! Kiss Ernő hadnagy megy előre szemrevételezni a helyet! Kilencedikén éjjel felmegyek a cirka nyolc órás úton az 1500-1770 méter magas hegyek közé. Bár jól széjjelnézek, mégis, a következő éjjel a zászlóalj felvezetésénél csaknem eltévedek. Belekerülök ugyanis egy felhőbe és két lépésre sem lehet látni. Már éppen jelenteni akarom, hogy várjunk kissé a köd oszlásáig, mikor a drót- kötélpálya jellegzetes hangja útbaigazít. Kisül, hogy alig vagyunk pár száz lépésre a helyünktől. Most már hamar elérjük és elhelyezzük embereinket. Unalmaskodunk egész nap a rettenetes ködben. 12-én felmegyünk széjjelnézni az első állásokba. A 39. gyalogezred a Col deli’ Orsón van állásban. 70 A tempót, a menetsebességet meghatározó tiszt. 90
