Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm 16-án, mikor már-már beleszoktunk a helyzetbe, szokatlan erős lövöldözés folyik az első állásainkban. Déltájban alarm. A 39. gyalogezred 5. századánál betört a digó, Kállay főhadnagy elesett. Az állást vissza kell venni. Délután két órakor már az ezredparancsnokságnál vagyunk, ott értesülünk, hogy már ki is van verve az olasz. Két napig még itt maradunk, akkor jön a parancs, hogy a zászlóalj lemegy vissza San Gregorióba, csak a 39. század kézi gépfegyver szakasza marad fönn, beosztva a 39. ezred jobb szárnya mögötti Regelstellungba [reteszállásba] Jung sappeurkapitány parancsnoksága alá helyezve. Ennek a sappeur századnak tisztjei is németek és csak egy ember, egy fiumei német, Zechmeister főhadnagy beszél magyarul. Közelben van Ruttkay 39-es hadnagy az ezred pionierszázadával. Innen szép kilátásunk van az első állásokra, a jobbra eső Forcellettóra és Monte Perticára. Távolban pedig a Monte Grappa sötétlik. Embereim részére fedezékek vannak az állás mögött. Itt laknak, csak gépenként három ember van állásban. Néha-néha riadót rendezek és kisebb patrulirozást [járőrözést] végeztetek, hogy nagyon el ne lustuljanak az állandó pihenésben. Feladatom, hogyha az ellenség áttörne, visszavonuló csapataink feje fölött az ellenséget lőni. Kézi gépfegyvernek ilyen feladatot adni a képtelenséggel határos. Ezt meg is mondom az inspiciáló [szemlét tartó] Laci bácsinak és Lépes őrnagynak. Ok is belátják, de csak azt mondják, nagyon ügyelve lőjünk. El is határozom, hogy szükség esetén az egyik fegyverrel én, a másikkal Király, a szakaszvezetőm fog lőni. Sokat tarokkozunk71, gramofonozunk és nagyokat alszunk. Én néha meglátogatom Ruttkayt. A meredek part oldalában épült kis deszkaházunkból néhányszor lekerget a digó nehéz gránátjával a kavemába, de ez csak rövid ideig tart. Október 16-án leváltást kapok. Szép, de keskeny szerpentinúton megyünk le a hegyről. Most van alkalmam először jobban széjjelnézni. Az egyik kanyarulatnál a keskeny út szegélyét letépte egy olasz gránát. Lovainkat alig lehet átvezetni rajta. Kettő meg is bokrosodik s lehull a meredek lejtőn. A szerpentin út harmadik fordulójánál meg is találjuk az egyiket. Terhét leszedjük és elosztjuk a többi között. A lovat, tekintettel arra, hogy három lába eltörött és több sebből vérzik, agyonlövetem. A másikat nem is találjuk meg. Úgy látszik, mélyebbre esett, hová már szerpentin utunk nem vezet, mert áthúzódik egy másik hegy oldalára, s azon kígyózva visz le 71 Saját kártyával játszott, olasz nyelvterületről származó, Magyarországon 1849 után elterjedt kártyajáték. 91
