Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm főtörzsorvos leánya (önkéntes ápolónő a kórházban) többször magával hívott sétálni a városba. Nem tartott sokáig ez az állapot. Három hét múlva, különleges kezelésre már nem lévén szükségem, kitettek az üdülőtelepre. Itt a kórházparancsnok örömmel engedett haza Debrecenbe, ahova azzal az indokkal kértem elküldésemet, hogy ott a káderünk (pótzászlóalj). Debrecenben a kollégiumi internátusba kerültem, de csak pár napig voltam itt, sikerült kijutnom Érmihályfalvára, ahol egy 110 ágyas vöröskereszt kórház volt berendezve az iparos otthonban és a kaszinóban. A kórház vezető orvosa Dr. Andrássy Ernő járásorvos, asszisztense a fia, Nőci. Beosztott segéderő Kocsár Árpád. A parancsnok pedig egy öreg tartalékos, vagy szolgálaton kívüli, de mindenesetre népfelkelő korban lévő százados. Ritkán láttuk, nevét sem tudom. Én a kaszinóban egy kis külön szobában voltam elhelyezve, de bizony többször voltam kint Semjénben, vagy a nagynénéméknél Mihályfalván, mint benn. Itt igen jól telt az idő, híztam, gyógyultam. Itt elmaradhattam volna a teljes gyógyulás idejéig, mert bizony még attól nagyon messze voltam, ha nem lett volna Mihályfalván egy doktor, aki az egyik debreceni kórházban teljesített katonai szolgálatot, s rettenetesen haragudott úgy Andrássyra, mint édesapámra. Ez, mikor megtudta, hogy ott vagyok, felheccelte ellenem egyik [...] kartársát, (akivel különben együtt is kerültek később haditörvényszék elé, majd a szegedi Csillag börtönbe viselt dolgaik miatt) hogy valamilyen ürüggyel rendeltessen be Debrecenbe. Ez rövid mesterkedés után sikerült és július 21-én be is hívtak felülvizsgálatra. Azt hiszem, előre el volt készítve a dolog, mert ezt a felülvizsgálatot aztán éppen ő végezte. Illetve kellett volna végeznie, de meg se nézett.- Ja, maga az a Kiss Ernő? Holnap átveheti menetlevelét az irodán a káderhez! Ugyanis időközben káderünk Csehországba, Königgrätzbe lett áthelyezve. [...] Másnap tényleg el is indultam, s július 23-án megérkeztem Königgrätzbe. A kádernél és tiszti iskolában A pótzászlóaljnál a 2. századhoz kerültem újra. Jóformán széjjel sem nézhettem e szép kis cseh városban, mert pár nap múlva beosztottak a tiszti iskolába most kerülő 1895-ös önkéntesekhez, akikkel augusztus harmadikén el is mentünk Gablonz an der Neisse-be, ahol tiszti iskolánk volt. Tiszti iskolánk igen szép helyen, a város fölött fekvő Schützenhausban [lövészházban] volt elhelyezve. Gablonzban különben két tiszti iskola volt, magyar és 41
