Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Ez utóbbiakhoz engem rendel ki Müller tájékoztatónak. Megindul a támadás három irányból. A két 37-es század két oldalról, Kreuz kézigránáttal harmadik felől támad. Az első vonal pedig a jobb szárnyon most is erős harcban áll az elölről támadó orosz- szál. A pokoli zajba egyszerre rég nem hallott hang vegyül. Az ezredkürtös egy bokor mögött rohamra fuj. Megsebesül, de ezredese példáján felbuzdulva sebesülten is tovább fújja a rohamjelt, a támadás halad. Már száll a nap. A gerincen még mindig tartja magát az orosz. Újra megzendül a kürt, kelepel a gépfegyver, eget verő „hurráh”-val az utolsó állásunkból is ki van dobva az orosz. Ismét egy ággal szaporodott a 39. gyalogezred babérkoszorúja. Hogy mit müveit az alig 1000 embert számláló ezred (beleszámítva a cirka 300 emberből álló fél 37-es zászlóaljat), azt a következő számokból könnyen meg lehet állapítani. Elfogtunk 1500 sebesületlen oroszt. Elszállítottunk az első vonalból cirka 3000 darab orosz puskát és két gépfegyvert. Állásaink előtt százával hever a sok halott és magával tehetetlen sebesült orosz. (Ezek fegyverei nincsenek beleszámítva az előző számba.) Az első állást elhagyni előre is szigorúan tilos volt. A front előtti sebesültek ellátása és a halottak eltakarítása későbbi feladat lett, mert már esteledett. Rettenetes nap volt, oly hosszúnak tetszett, mint egy hét. Este természetesen a legszigorúbb készültség, mindenkinek fegyvere mellett kellett állnia a kilövő lyuk mellett. Minden ember agyon van fáradva. A teljesen elcsigázott bakatársaságnak elég volt egy hangosabb „Jönnek!” kiáltás, azonnal lövöldözni kezdett. De még az sem kellett. Ha a vonal előtt megzörrent az ág, azonnal kitört a tűz, mely, mint a láng, szaladt végig az egész fronton és rettenetes, pokoli módon percekig tartott. A vonal elől be kellett vonni a figyelőket, mert félő volt, hogy hátulról saját embereink lövik le [őket]. Világító rakéták repültek a levegőbe, hogy bevilágítsák az előterepet, a szakasz- és századparancsnokok állandóan az árkokat járták, s igyekeztek szép szóval, gorombán, minden eszközzel higgadtságot önteni az emberekbe. Hiába! Ötször tört ki éjfélig alaptalanul a tüzelés oly mértékben, hogy az átragadt nemcsak az egész ezredre, hanem az egész hadosztályra. A győzelem és mégis a visszavonulás napja lett április ötödiké. Állásainkat teljes mértékben visszavettük és a visszavétel után pár órával kiürítettük. A bakák, s általában mindenki nagyon sajnálta otthagyni a szépen kiépített, mély, fedeles, srapnelbiztos és kilövőlyukakkal ellátott állást. Valóságos erődök voltak a hocsai, radivoji, de még a 450 méteres magaslaton levő állásainkhoz viszonyítva is. De menni kellett, 36
