Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm mert tőlünk balra a bécsi népfelkelőket36 Felsőolcsváig visszaszorította az orosz, és félő volt, hogy a Hocsánka patak bal partján álló VII. hadtestet hátba támadja a vonalunkon már 8-10 kilométerre előre vonult ellenség. Ezért kellett otthagyni a szép állást. Éjfélkor jött a parancs: Visszavonulás a Hegyzávod - Lipovica (557 méteres csúcs) - Köves - nagyberezsnyei vonalra. Ezredünk visszavonulási útiránya a Szál- nok — Pusztaháza - kövesi út. Ezen az úton történt velem meg az, hogy a Csertész patak mellett, míg kulacsomba vizet merítettem, elvesztettem azóta is meglevő ezüst cigarettatárcámat. Csak később vettem észre és visszamentem érte. Már az összes csapatok elvonultak, magam maradtam szerencsésen megtalált cigarettatárcámmal. Az elfogatástól való félelmem ügetésre nógatott, s borzalmas erőfeszítéssel sikerült is - kifulladva bár, de mégis - utolérni előbb utóvéd-századunkat, majd a saját századomat, az 5-iket is, melynek akkor már (Müller zászlóaljparancsnok lett) Prokopovits főhadnagy volt a parancsnoka. Hatodikán reggel érkeztünk a kijelölt vonalra. Ott azonnal hozzáfogtunk az új állások építéséhez. Mi Kövestől balra, a Borosnya községtől északra eső magaslatokat szálltuk meg. Köves községből hoztunk gerendákat, deszkákat. Köves falu alatt a 82. gyalogezred37 csinálta az állásokat. Még a mai napon sem tudom, miért, s ki gyújtotta fel, de a falu égett. Mi mentettük, ami menthető volt, beépítettük állásainkba, mely a kedvező idő mellett szépen kezdett kialakulni, s pár nap alatt készen volt. Ekkor már könnyebb volt dolgozni, nem volt fagyos a föld. Itt voltunk tizedikéig. Ekkor ismét tartalékba kerültünk, ahol összetalálkoztam a VIII. menetzászlóaljjal jött (s immár tisztiiskolát végzett) önkéntes társaimmal: Vojth Pistával, Kulcsár Dezsővel és Veres Bélával. Már március 23-a óta itt voltak, de eddig elkerültük egymást. Már ők nagy urak voltak: hadapródjelölt őrmesterek. Április 13-án este kirendeltek bennünket az előállásokba [...] főőrsre. Egész éjjel, szakadó esőben a szabadban voltam. Reggel felé egy deckunghoz kerültem, melyben 36 Landsturm, az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságon túli területének kiegészítő fegyveres ereje 1868-1918 között. Harmadik vonalat alkotó katonai erő, amelynek feladata elméletileg a közös és a Landwehr erők támogatása volt, ehhez képest már 1914-ben az első vonalban is alkalmazásra kerültek. Olyan feladatokat láttak el, amelyekre felszerelésük, fegyverzetük, kiképzettségük tekintetében nem voltak alkalmasak. Magyar megfelelője a m. kir. Népfelkelés volt. 37 A cs. és kir. 82. (székelyudvarhelyi) gyalogezredet 1883-ban állították fel. Az ezred tulajdonosa báró Bayersheimi Schwitzer Lajos gyalogsági tábornok volt. Egyenruhájuk hajtókája karmazsinvörös, gombjai fehérek. 1914-ben az ezredtörzs, az I., II., IV. zászlóaljak állomáshelye Bécs volt, a III. zászlóalj Székelyudvarhelyen állomásozott. Az ezredet a székelyudvarhelyi kiegészítő területről egészítették ki. 37
