Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)

Háborús naplóm

Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései a Strizzone Talba. Gyönyörű völgy ez! Fent már fáztunk, itt lenn még a nyár moso­lyog felénk. Az egyik beágazó völgyben 30,5 mm-es mozsaraink durrognak. Ahogy tanul­tam, elrendelem a környéken a nyitott szájjal való menetelést. Egyik bakám - úgy lát­szik mesének, vagy babonának gondolta ezt - nem fogad szót. Egyszer egy rettene­tes dörrenés után látom, hogy orrán, fülén ömlik a vér. Még szerencse, hogy a tüzé­reknél van orvos, a fiút ott hagyjuk. Magunk tovább megyünk és Serenén át rövide­sen Porcenbe érünk. Itt találkozunk aznap a felfelé tartó 139.72, reggel pedig a lejövő 39. ezreddel. Sok cimborát üdvözlök, mi megyünk tovább a zászlóalj pihenőhelyére, San Gregorióba, ahová 18-án érkezünk meg. De újra csak pár napos a pihenőnk, s az enyémet, még azt a keveset is elrontja kártyaafférom az öreg Müllerrel. Berúgott az öreg és kötekedett. Lovagias ügy lett belőle, mely azonban kölcsönös bocsánatkéréssel, illetve sajnálkozással véget is ért. Október 24-én újra alarm. Felmegy az egész zászlóalj. A 43-asok elvesztették a Solarolót, most a Fontana Seccáról ellentámadást kell csinálni. Három napig csavar- gunk a hegyekben. Egyszer egy gránátszilánk megsebzi bal kezemet, de csak kis seb, mintha bicska hasította volna fel. 27-én este aztán nekiindulunk. Elöl mennek a láng­szórók, utánuk a gyalogság, legvégül mi, a kézi gépfegyverekkel. A felvonulás alatt történt, hogy éjféltájban az egyik szerpentinen gránátnyomást kapok, még mielőtt a tett helyére értünk volna és lezuhanok az útról. Szerencsém, hogy itt nem olyan me­redek a part és csak a legközelebbi szerpentinig zuhanok. Itt talál rám néhány em­ber, akik a 39-es segélyhelyre visznek be. Már ott van a legényem is, aki abban a hitben, hogy én a hegy lábáig meg sem állok, már holt híremet kelti. Innen 28-án reggel indulunk lefelé. Útközben megtudom Magyar Ferenc 46-os pionierszázadostól, ki postagalambokkal levelezett feleségével, hogy itthon felbomlóban a rend, s alkal­masint vége a háborúnak. Annál rettenetesebben érint, hogy lej övét az egyik szerpen- tinúton irtózatos pergőtűzzel fog el bennünket a digó. Az egyik oldalon a magasba szökkenő, másik oldalon a mélybe eső meredek part. Az egész hegyoldalt csak a mi keskeny, másfél-két méter széles szerpentinünk szakítja meg. A meredek hegyoldalra 20-30-asával jönnek a legkülönbözőbb kaliberű gránátok. Legényemmel együtt le­fekszünk a meredek hegyfal tövébe és hangosan imádkozunk. Egyszer kis tűzszünet, végigrohanunk a veszélyes zónán. Utána kicsit pihenünk, aztán megindulunk lefelé. Hamar lejutunk a szerpentinen, hajt a félsz. Talán sohasem drukkoltam jobban, mint 72 A cs. és kir. 139. gyalogezredet 1918. április 9-én hozták létre a cs. és kir. 37. és 39. ezredek különböző zászlóaljaiból, parancsnoka Balogh Sándor alezredes volt. 1918. április 24-től júni­us közepéig az olasz fronton a 39. ezreddel váltották egymást. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom