Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm bennem is talált hibát, de nem úgy, mint a többinél, s annyit még dicséretül is mondott:- Té lekálápp ismeret a kártyát! Pár napra a gyakorlatok után, február elsején előléptünk kadétekké. Végre tiszti állományban! Az öreg Müller persze nem hagyta szó nélkül:- Te trottl [agyalágyult]! Persze, te néket csak az fontos, hogy tiszti menage jár. Az öregen különben sokat mulattunk. Állandóan kedélyes volt, s igen jól állt neki a tört magyarság. Egyszer vasárnap délután minden tiszt az étkezdében kártyázik, egy sincs a századoknál. Az öreg észreveszi, riadót rendez. Mikor aztán mi is kimegyünk, összehívja a tiszteket, s kezdi a szidást így:- Uraim! Nem vatyunk a metyenál (megyénél)! Persze kitör a kacagás, az öreg is kedélyesen fogja fel, már ő is nevet, s ordít:- Piszkos panda! Also tyerünk kártyázni! - S megyünk vissza az étkezdébe. Február elején megfürdött az ezred. Haidenschaftban volt a fürdő, a 13. századot én vezettem oda. Itt láttam egy aranyérmes szakaszvezetőt, aki még nem volt a fronton. És itt láttam az első, kis Ezüst Vitézségi Éremmel kitüntetett hölgyet. A fronton természetesen ő sem volt, de úgy látszik, egyéb érdemei lehettek. Ettől kezdve ingott meg hitem a kitüntetésekben, melyekért aztán nem is törtem magamat soha. Amit adtak, elvettem, de az igazságtalan mérlegelésért vagy a jól megérdemeltnek elmaradásáért nem bosszankodtam soha. Még volt egy nagy gyakorlatunk az 1200 méter magas Kuceljre, mely után aztán nem sokára búcsút mondtunk Selónak, hogy újra megkóstoljuk a doberdói harcok ízét. Február 14-én Abmarsch [indulásra vonatkozó parancs], elindultunk a front felé. Újra a fronton 1916. február 14-én tehát újra állásba indult az ezred. Öreg este lett, mire Kostanjevica környékére értünk. Innen is, onnan is fel-felhangzott az ismerős dübörgés, illetve csattanás, saját tüzérségünk kilövései. Az eget 8-10 fényszóró szántja végig. Nagyobb részben olasz, a mieink nem kíváncsiak. Azok csak azt keresik, hogyan helyezkedjenek szembe a digóéval. Ez ugyanis bizonyos mértékig lerontja annak a hatását. A messze távolból a szokásos éjjeli pufogtatás hallatszik, rakéták szelik át a levegőt. Békében valami különleges éjjeli zivatarnak nézhetné és vélhetné az ember, amit lát. így azonban jól tudjuk, mi az: a digó fél. Ő rakétázik és lövöldöz egész 55
