Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései éjjel. Roppant érdekes ez. Mi vagyunk a támadottak és ő fél. Úgy látszik, nem egészen tiszta a lelkiismerete. Ez az állandó éjszakai lövöldözés különbözteti meg frontunkat a többi első vonaltól. Azt hiszem, mi már betegek lennénk és talán meg is volnánk ijedve, ha a szomszéd letenne erről a szokásáról. Viszont az északi front éjjeli csöndje után nehéz volt megszokni. Egyszer egy új zászlóaljparancsnok kapott beosztást az ezredhez, aki még nem volt a Doberdón. Az első éjjel borzasztó ideges az állandó puskaropogás miatt. Várja, hogy majd valamelyik század jelenti az okot. De hiába várja, mert az első vonal ebben már semmi rendkívülit, semmi jelenteni valót nem lát. Egyszer megunja, s idegesen hívja fel az egyik századot, illetve annak parancsnokát, Trigarszky Emil főhadnagyot telefonon és minden idegessége belerobban a két szóba:- Miért lőnek? Trigarszky a világ legtermészetesebb hangján válaszolja:- Valószínűleg azért, mert háború van. Majd kellemetlensége lett belőle, de hát tényleg olyan furcsa kérdésnek látszott ez előttünk. Késő éjszaka lett, mire beérünk a segeti lágerbe. Éjjeli szállásunkat elfoglaljuk, s még most nyugodtan alszunk. Másnap reggel széjjelnézünk a lágerben, s meglepetéssel látjuk, hogy mit fejlődött azóta. Látszik, hogy „küves” országhoz szokott csapatok laktak benne és csend volt a fronton. A régi sáros utak helyén már kövezett utak vannak. A barakkok száma már sokkal nagyobb, berendezése sokkal kényelmesebb. Már mozi is van benne, de most nem játszik. A tavaszon aztán még több szórakozóhely létesült, de azt már én nem értem meg odakünn. Századunk a segeti lágerben való pár napos tartózkodása alatt szintén változáson ment át. Millióm kapitány búcsút vett tőlünk, betegen eltávozott. A századparancsnokságot a közben főhadnaggyá előlépett dr. Vitéz József vette át. Héder Jankót elvezényelték. Helyette beosztották hozzánk Daróczy Ambrus zászlóst, Vitéz szakaszát pedig nagy örömömre Fodor Pista vette át. Újra együtt voltunk. Február 25-én indultunk fel az első állásokba. Itt látszik meg igazán a téli csend. Az állások, futóárkok egy-másfél méterre lemélyítve, fél-háromnegyed méteres homokzsák mellvédekkel ellátva. Az állásokban minden ember részére egy kilövőlyukkal ellátott páncél beépítve. Srapnelmentes fedett fekvőhelyek, s egész kényelmes tiszti deckungok. Volt még ezeknek az új állásoknak egy mindezeknél sokkal nagyobb érdemük, éspedig az, hogy az olasz egészen közeire dolgozta magát, s így pergőtüzet nem 56
