Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Huszár Nándor, szintén önkéntes társam, már kadetaspirant [hadapródjelölt] lakott. Nándor, mikor észrevett, azonnal behívott, s most már jobb helyen töltöttem a napot. A főőrsről tábori őrsre jártunk. Április 15-én délután négy órakor én mentem ki négy emberrel. A tábori őrsnek semmiféle fedezéke nem volt, teljesen a szabadban állt. Úgy volt, hogy négyóránként váltják őket. így is elég kellemetlen kilátásaink voltak, amennyiben szakadt az eső. Nyolc órakor vártuk a felváltást, nem jött. Nem jött 9-10 órára sem. Úgy gondoltuk, eltévedt, s nem talált ránk. Úgy is volt. Vártuk újra éjfélkor, de akkor már két őrség lévén kint, nem küldtek újat. Az eső pedig folyton szakadt. Nem jött a leváltás hajnali négy órakor sem, pedig az eső már kezdett havas esővé válni. Már akkor bőrig áztunk. A vízhatlan sátorlap is olyan volt, mint a mosogatórongy. Felsőruháink vízzel telve ólomsúlyként nehezedtek vállainkra, hiszen 12 órája álltunk és topogtunk az ömlő esőben. A havas eső már egészen hóvá vált, s rajtunk vastag rétegben összeállva páncéllá fagyott. Végre 17 órai várakozás után, reggel kilenc órakor megjött a felváltó őrs. Mi bevonultunk és aznap pihentünk. Azonban ez a rettenetes idő végérvényesen levágott. Másnap a főőrsről tartalékba került újra századunk. Itt már jobb helyünk lett volna, de még most sem száradtam meg teljesen. Innen munkára járt a század. Egy közeli erdőben dorongút építéshez való fákat vágtunk ki. Első nap magam is dolgoztam, de pár órai munka után eszméletlenül estem össze, úgy vittek be. Prokopovits talán azt hitte, szimulálok, s másnap újra kiküldött a századdal. Ekkor nem dolgoztam, csak a munkára ügyeltem, s akkor is úgy jártam. A következő napon, április 20-án maródi vizitre küldött Prokopovits. Az ezredor- vos megvizsgált és teljes idegösszeroppanást talált fagyott végtagokkal és véres bélhuruttal súlyosbítva. Azonnal kórházba küldött. Még aznap délután eljutottam szekéren Turányba, a 17. hadosztály egészségügyi intézetébe. Itt meglehetősen rossz helyen, de már aludtunk. Itt a tábori lelkész, Laczák (értarcsai református pap) egy jó pokrócot adatott és 10 koronát kölcsön, ami cigarettát szomjúhozó tüdőmre, s egy kis rendes ennivalóra áhítozó gyomromra áldás volt. 21 -én átvittek a kelesei tábori kórházba. Rendes ágy, rendes koszt - három hónapi nélkülözés, éjszakai zabálás után - elképzelhető, mit jelentett számomra. Innen egy napi pihenő után 22-én tovább vittek oda, ahol kárpáti kálváriám kezdődött, Va- rannóra. Itt már rendes, mögöttes országrészi élet, pénzünk már vásárló érték. Mindössze négy napig voltam itt, sok említésre méltó dolog nem történt, mégis, e négy nap már a következő lapra tartozik, nem a harctéri részhez, hiszen ide már nem hallatszott még az ágyúszó sem. Lehet azonban, hogy csak azért, mert csend volt a fronton. 38
