Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál
Kossuth-kutya7 volt, lett belőle városi kézbesítő - s annak is örvendhetett, hogy nem kötötték fel. Nem, ezt már nem is lehet sorra venni, gyerünk, egy marékkai ezekből a tiri-tarka fonalakból, amik itt maradtak, aztán gubancolgassa, ha lesz türelme hozzá... Az apai örökség meg még sehol...! Ejnye! Hát ez is elég változatos... Itt van egy szívós dédmama, ráadásul székely, 90 évig élt, unokát nevelt... Hogy ezek az asszonyok mennyit kibírnak! Bezzeg amaz, a honvéd alezredes dédpapa majdnem beleőrült Kufsteinba, de Kézdivásárhelyen, a világtól visszavonultan nevelte, s adta férjhez egyetlen leányát, a nagymamát. Aki már nem élte túl, hogy az ura megcsalta, amíg ő gyermekágyban feküdt. De úgy látszik, az ilyesmit nehezebb kibírni, s nem mindenkinek sikerül... Gyorsan egy-egy sávocskát mindenből, mert annyi van máris, hogy el sem bírja a „kis nyamvadt". A Nagy Főnök sietve hozta a degeszre tömött batyut:- Fogd kis lélek, s indulj szaporán! A kis lélek fogta, s nem indult szaporán, nem tudott sehogy sem:- Nehéz, nem bírom - suttogta.- Bírnod kell kis lélek -igya Nagy Főnök. - Az őseit, a génjeit mindenki maga cipeli. Fz törvény, a törvény pedig még csak itt igazán az...- De én nagyon félek - sírta el magát a kis lélek. A Nagy Főnök egy pillanatra zavartan hallgatott, aztán, miközben kockás zsebkendőjével a kis lélek könnyeit itatgatta, egyre csak bátorította:- Ne sírj hát... A törvény az törvény, változtatni rajta nem lehet... De módosítani, irgalmasságot cselekedni... azt néha igen... s én azért gondodat viselem ám! Zsebeit tapogatta: egy még biztosan itt lapul valahol... itt van végre... Nézd csak! Egy krajcárka! Ugye milyen szép fényes? Dugd el hát gyorsan. De nagyon vigyázz ám rá! Ha bajban leszel, ha valami nehéz, ha valamire nagyon vágyói, vagy bármi, amit könyörgésedben kérsz, az mind meglesz neked. Ez mindemben segít... Most aztán igazán indulj, „de", meg „és” nélkül! *** Lent a falu már elcsendesedett. Itt-ott egy-egy kutya vakkantott, de csak módjával, mert nincs még ideje a kutyaugatásnak. Lámpák gyúlnak, s pislognak az utca felé, de azok sem sűrűn. Korán van még, hosszú az este, drága a petróleum. Az egyik házban mindenütt lámpa ég. Pedig egyedül van otthon az óvónő. A cselédet még ebéd után elküldte a testvéréhez, Trézsihez. Kell a lámpa, a világosság. Jön-megy, ki-be... A mosófazakat felteszi a vaskályha tetejére, s egy kannával hordja bele a vizet. Időnként megáll, nyög egy kicsit, a derekát tapogatja, s aztán csak tovább tevékenykedik. Egy tisztára sikált kis teknő van 7 „Kossuth-kutya” - ezzel a kifejezéssel gúnyolták az osztrák ítélkezők 1849-ben a levert honvédsereg tisztjeit, főleg azokat, akik katonaként álltak át, és „felségárulók” voltak. Akiket elfogtak, azokat kivégezték (aradi vértanúk), vagy börtönbe csukták. 20
