Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

Aharon halála után már semmi sem tartóztathatja fel a nép elvakult szenvedélyeit, Mósze sorsa megpecsételődött. A rázuhanó kövek alatt még egyszer, s utoljára, megbékül Mószéval az Úr, ismét szól hozzá, ismét felel neki. De mi voltaképpen a halál, mivé lesz a lélek, ha ilyen hatalmas testben lakott, mivé lesz roppant akarata, hová lesznek irtózatos energiái? Mósze lelke nem nyughatik a test börtönén kívül sem, társtalanul és hazátlanul bolyong az űrben, hegyek csúcsai fölött kering, mint a szirti sas, és bármit tesz, „nem lel magának méltó temetőt". Panaszos szóval hívja az Urat, s az Úr kegyelme megkönyörül rajta: Isten végtelenségében végre megpihenhet. Ezzel a fenséges, megrendítő jelenettel zárul Az Isten Hegye, Kodolányi legnagyobb műve, a magyar regényirodalom legkiválóbb alkotása, az újabb európai irodalomban is egyedülálló teljesítmény. * * * Igazi írónak nemcsak rangja van, hanem helye is; méltó helyét előbb-utóbb el kell foglalnia nemzete s „a népek hazája, a nagyvilág"-nak irodalmi tudatában. Elő íróról lévén szó, nem korai-e ma még ezt a helyet kijelölnünk? Kodolányi János kétségtelenül alkotott már annyit és olyan jelentőset, hogy helyének megjelölése már ma több legyen merő kísérletnél, puszta találgatásnál. A magyar regényirodalom nem tekinthet ugyan vissza hosszú múltra, mégis olyan világirodalmi nevekkel dicsekedhetik, mint Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond. Mi ötödiknek bátran leírjuk Kodolányi nevét, időrendben ötödiknek, értékben azonban legelsőnek. Kodolányi nemcsak többet fejezett ki a magyarságból, többet és művészibben, mint elődei, hanem a regényirodalomban először hozott létre olyan alkotásokat, melyeknek maradandóságához sem férhetne kétség, ha népünk és nyelvünk már a múlté lenne. A vas fiai, a Julianus barát és az Örök Testamentum a világ bármely helyén és bármilyen időben megőrzi majd rangját, anélkül, hogy akár mondanivalójának hatása, akár művészi értéke csökkenne. Ugyanígy ítélhetünk róluk világirodalmi szemszögből is. Régi századok nagy regényalkotásai ma már bizonyos nemes verettél rendelkeznek, - olyan érték ez, mely bizonyára hiányzott még belőlük abban az időben, amikor megszülettek. Kodolányi időtálló művei szintén meg fogják egyszer szerezni ezt a veretet, s akkor majd bebizonyosodik róluk - amit ma még sokan alighanem kételkedve fogadnak -, hogy a regényirodalomban világviszonylatban is első helyen állnak. Ezek a művek olyan magasságokat hódítottak meg eszmei tartalmukkal és