Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

tanár, azt a gyönyörűséges költeményt, amelyet Lányi Ernő öntött a dal éneklő nyelvére. A vers így szól: Tavaszodik, még nincs harmat, se virág, Nyílj ki rózsa, levelezz ki cipruság! Boruljatok utoljára Kossuth Lajos sírhalmára! Könny harmattal majd eltakar Szegény magyar, szegény magyar! Turin várost záporeső áztatja, Még az ég is Kossuth Lajost siratja. Borulj gyászba, szép mennyország, Hogy ily árva lett az ország! Hogy ily árva lett oly hamar Szegény magyar, szegény magyar! A költeménynek, miként látjuk, Kossuth halála ad hangulatot, melyet Lányi Ernő is annyi búsongással, a lélek igazán fájó érzésével zenésít meg. 1902-ben Kunhegyi Miklós társulata próbált szerencsét a színházban. Tagjai voltak: Tomborné, Margittal Gyula, Szabóné, Dézsi Sándor, Molnár Bella, Szarvasi Ilona, Kováts Sándor, Szalóki Dezső (a két jó komikus), Rajcsányi István, Tóth Lajos, Margó Zelma (a dédelgetett primadonna), Harkányi Gizella, Nagy Mariska, Losonczi Juliska, Szalókiné Pozsonyi Lenke. A pártolás azonban elég silány volt, és a helyi sajtó

15 kijelentette, hogy „a közönség fagyos közönye együtt halad a téli időjárással, pedig meggyőződhetett volna arról, hogy évek óta nem volt ily jól szervezett színtársulat városunkban." Érdekes, hogy Géczi István, a Gyimesi vadvirág ismert nevű szerzője, saját darabjában fellépett, de amilyen jó író volt, olyan gyenge színésznek bizonyult. Megemlítjük, hogy Dézsi Sándor Színészvilág címen lapot is szerkesztett, a jövedelmet pedig az árvaháznak ajánlotta föl, de jövedelem bizony nem volt. Egyik megmaradt számában a következő csinos aforizmákat olvashatjuk: A primadonna dicsősége az a virágos nyár, melyhez virágtalan tavaszon át érünk, s melyből gyümölcstelen őszön távozunk. Margó Zelma. - Ha a színésznőnek a közönség iránti szeretetéből következtetni lehet a közönség szeretetére, akkor engem itt nagyon szeretnek. Harkányi Gizella. - Ne irigyelje senki a tapsot és a virágot! A taps elhang-