Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A nyomozás

mert minden lehetséges, nagyon sok ártatlan embert pusztítanak el.”

Szerda este kilenc és fél tíz között teherautók jártak be az udvarra. Alighogy megálltak ezek a Csepel-tehergépkocsik - egy vagy kettő elég közel jött a fogdához, a kipufogó csöve majdhogynem verte a fogda falát, nekem ez olyan rémisztő volt -, abban a pillanatban eldördült egy lövés. Annyit hallottam, hogy jaj, és egy nagy üvöltés, majd nagy sürgés-forgás. Tulajdonképpen munkásőrök voltak, akik közül az egyik baleset következtében meghalt. Dobtáras géppisztollyal a kezükben szálltak le, közben az egyik lecsúszott és elsült a fegyvere, ami halálra sebezte társát vagy önmagát. (Ennek a Brenner testvérek, László és József is tanúi voltak.)

A kihallgatásom három és fél napig tartott.

Monek Emőke:

Amikor férjemet elvitték, akkor én nagyon felháborodtam. Először is azért, mert éjjel vitték el. A két répcelaki rendőr azt mondta, hogy mi visszük el, de reggelre visszahozzuk, hiszen ismeijük magukat. Reggel mentem dolgozni, de a Laci nem jött haza. Az volt az első, hogy hívtam telefonon a rendőrséget, és megkérdeztem, hol a férjem. Azt mondták, legyek nyugodt, nem esik semmi baja, de ott kellett a Lacinak maradnia. Azt ígérték, hogy aznap este hazajön. Nyugtalan voltam, különösen már délután, felhívtam a gotthárdi rendőrséget, és megkérdeztem: „Mi van a férjemmel?” Akkor ijedtem meg igazából, amikor ezt mondták: „A férje nem is volt itt, és nincs is itt.” Ijedtemben arra gondoltam, hogy ezek még arra is képesek, hogy az életére törjenek. Erre ezt válaszoltam: „Ne mondjon már ilyet, mert én két rendőrrel tudom bizonyítani, hogy oda vitték a férjemet, és ott hagyták maguknál.” „Majd hazamegy, ha annak is eljön az ideje” - felelte.

Ez volt hétfőn. Kedden sem jött a Laci, akkor újra kerestem, de nem álltak velem szóba. Este tizenegy óra körül

96