Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

kell keresni, benne kell látnunk a pannóniaí mártír-irodalom nyugati csoportjának egyetlen képviselőjét.

Az üldözések alkalmával a provinciánkban vértanúhalált halt klerikusok és világiak bensőséges kultuszban részesültek a pannoniai keresztények részéről. A vértanúk neveit az egyes egyházak beírták diptychonjaikba, ahonnét a szentmise közben felsorolták azokat. Azonkívül a mártír halálának évfordulóján a schola-cantorum ambójáról, vagy az oltár előtt olvasták fel a szent szenvedéstörténetét. Még a nem kimondottan liturgikus célzattal íródott aktaszerű passiók is -— amilyenek nálunk Pollio, Irenaeus, Quirinus szenvedéstörténetei — csupán azáltal, hogy az elbeszélésükben szereplő vértanút a hithűség, az állhatatosság, a Krisztus-szeretet, az aszketizmus hőséül ünnepelték, nagyban hozzájárultak az illető szent kultuszának megerősödéséhez.

Quirinus püspök és vértanú mártíromságának leírása bennünket a római kori Savaria ókeresztény vonatkozásainak szempontjából is érdekel. Az esemény leírásai értékes topográfiai adatokat tartalmaznak. Ezek az adatok sok évtizede foglalkoztatják a kutatókat, akik megkísérelték helyhez kötni, illetve az ásatások nyomán felszínre került és megismert épületeket kapcsolatba hozni Quirinus passió-történetével.

ELSŐ SZÍNHELY A SZÍNHÁZ, ahol a nyilvánosan lefolytatott tárgyaláson Amantius Quirinus püspököt elítéli.

A Jókai Mór u. 1. sz. 3991 hrsz. területen a hagyományok szerint a szombathelyi Kálvária melletti mélyedés ma is az egykori római színház maradványait rejti. Az 1955-ben végzett leletmentő ásatás ezt a feltevést nagyban támogatja. A feltételezett színház középtengelyében húzott K—Ny-i irányú árokban 60 cm mélységben római kori kultúrréteget, törmeléket találtak. Ez alatt a törmelék alatt 70—90 cm mélységben az ásató árokban lépcsőzetesen lepusztult falmaradvány mutatkozott. Az itt felszínre került kőemlékek: Hercules, Fortuna, babérkoszorús császárfej és Nemesis oltár is a színház, vagy amphiteatrum jelenlétét látszanak támogatni. így feltételezhetjük, hogy Quirinus perének és elítéltetésének egykori nyilvános színhelye a mai Kálvária-domb vidékén volt.

Vértanúságának eszközéül Amantius helytartó a vízbefulladást jelölte meg, és azt is megparancsolta, hogy a püspöknek ,,malomkövet kössenek a nyakára, és a Sibaris folyó hullámaiba merítsék. Mikor a hídról a folyóba dobták, még nagyon sokáig lebegett a víz színén és a körülállókkal beszélgetett. . Az epikus passióknak kedvelt motívuma a malomkő és a mártírnak víz színén való lebegése.

MÁSODIK HELYSZÍN TEHÁT A HÍD. Az a híd, mely ma is átvezet a Perint patakon az Óperint utcán át, melyen Tóth E. topográfiai megállapításai szerint a későrómai városból nyugat felé kivezető római út is átvezetett.

A HARMADIK HELYSZÍN a „Locus orationis”. „A vértanú testét ui. nem messze attól a helytől, ahol végül is elmerült, megtalálták, amiért ott imádkozó hely is van. Magát a szent testet pedig a Scarbantia-i kapu melletti bazilikában helyezték el.” Ezt szó szerint is idézzük: ,,. . . cuius corpus non longe ab eodem loco ubi demersum fuerat, inventum est: ubi etian locus orationis habetur. Sed ipsum sanctum corpus in basilica ad Scarbantensen portam depositum.”

68