Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
A ,,locus orationis” soha nem volt a szent testének őrzési helye, még rövid ideig sem. A vértanúság idején 303-ban az üldözések alatt nem állíthattak memóriát, kápolnát a hívek a városon belül, ez ellenkezett a császári intenciókkal. Az emlékhely létsítésére csak a 313. évet követően volt lehetőség. Elvben a kápolnák, szent helyek állandó megújításának elvén ezt a „locus orationis”-t meg is lehetett volna keresni, illetve régészeti módszerekkel megtalálni a ma már Szombathelyhez tartozó egykori Óperint község területén. Sajnos ma már a sűrű beépítettség miatt ennek lehetősége csökkent. A NEGYEDIK HELYSZÍNT, mely Quirinus passió-történetével összefügg, Savaria későrómai temetője területén kell keresnünk. A hitvalló mártír tetemét csak a várostól K-re fekvő temető területén helyezhették nyugalomra. Miután ez a keresztények üldöztetésének idején történt, nem valószínű, hogy a sírt nagyon feltűnően megjelölték, illetve kiemelték volna a környezetéből. Ezt már azért sem tehették, hogy a nyilvános tisztelettel ne idézzenek elő csődületet, mely újabb kivégzéseket vonhatott maga után Savaria keresztényeinek köréből. Az is lehetséges, hogy a temetőben, ahol a keresztények is temetkeztek, volt már egy imádkozó helyük, ahova a tisztelt testet elhelyezték. A keresztények kedvelt gyülekező helye az üldözések idején a temető, ez általában ismeretes. Nagy a valószínűsége annak, hogy Quirinus passiójának leírásakor, a IV. század végén, az V. elején, ez az egyszerű, korábban temetői depositum már bazilikává fejlődött az átépítések során, melyeket a szent intenzív tisztelete tett szükségessé. A passió szerzője természetesen már csak az általa ismert, az ő idejében (380—395) álló bazilikát emlíhette mint Quirinus testének nyugvóhelyét. A bazilika, illetve a szent elhelyezési helyéül a scarbantiai kapu melletti bazilikát jelölik meg. Ebből az ókori topográfiai adatból kiindulva: „Quirinus bazilikáját” a kutatás a Scarbantiába, Sopronba vezető út mentén kereste és vitte több évtizeden át tévutakra. Paulovics Istvánnak, a Szombathelyi Püspökkertben feltárt római épületmaradványokkal foglalkozó munkáinak leglényegesebb állítása, hogy a Szeminárium-kertben feltárt egyhajós, apszisos bazilika a Passio-Quiriniből ismert „Basilica ad Scarbantensen portam”, melyben a Savariában vértanúhalált halt sisciai püspököt, Quirinust eltemették. Géfin Gy. és Paulovics I. levelezéséből kitűnik, hogy Paulovics az épület ókeresztény bazilikával és Quirinus sírtemplomával való azonosítását már az ásatás legelején felvétette. Célja volt az ásatás folyamán a scarbantiai kapu megtalálása és az épületek azonosítása a keresztény kultuszhelyekkel. Paulovics felvetette a lehetőségét, hogy a bazilikát a savariai császári palota terméből alakították át az ókeresztény kultusz céljaira. Az ásatás folyamán hasonlóan vélekedett Nagy Tibor is. Majd Mócsy András fejtette ki azt a véleményét, hogy a bazilika egyáltalán nem volt keresztény kultuszhely, és utal a felülvizsgálás szükségességére. Feltevését megerősítették Szentléleky Tihamér ásatásai, melyek során a bazilika szomszédságában fekvő cella trichorának tartott épületről kiderült, hogy a maradványok kiegészítése helytelen, a maradványok egy épületkomplexumhoz tartoznak a palotával, és nem cella trichora, hanem fürdőépület volt. 69
