S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
20. Csokoládé a háborúban
•ffil Csokoládé a háborúban A Mexikót 1519-ben meghódító Hernando Cortez spanyol hadvezér megfigyelte, hogy katonái a kakaóbabból készített italtól felfrissültek, és egy álló napig képesek voltak menetelni. A svéd természettudós, Carl Linné által „istenek eledelének" nevezett kellemes és tápláló csokoládét a katonák Európában is pártfogásukba vették. Az édesszájú Napóleon a csatatéren sem mondott le róla. Amikor Lefebvre marsall 1807-ben elfoglalta Danzig (a mai Gdarisk) városát, vidám ünnepséget rendeztek a tiszteletére soksok csokoládéval. Napóleon a hercegi cím mellé egy doboz bonbont is ajándékozott neki. Amikor az újdonsült herceg kinyitotta, „csak" bankjegyeket talált benne - a csokoládét Napóleon mind megette. A francia katonák ma is „danzigi csokoládénak" hívják a zsoldjukat. A világháború kitörése után a csokoládé hirtelen kelendővé vált: kis helyen elfért, élvezetes és tápláló volt. Hadba vonulók kapták útravalóul, hozzátartozók küldték szeretteiknek a frontra, a sebesülteknek a kórházba. Nem hiányoztak a jótékonysági adományokból, és számottevők voltak a hadsereg megrendelései is. A csokoládé sok katonát mentett meg a fronton az éhezéstől. A dohányhoz hasonlóan nagy becsülete volt, stabil valutának számított. Aki jól sáfárkodott vele, nehéz időket vészelhetett át. Erős lélekre vallott, ha valaki az utolsó darabka csokoládéját odaadta éhező és fázó bajtársának, mint H. Doktor Szép Ernő Hideg éj című elbeszélésében. A háborús élelmezési utasítás szerint egy 46 grammos kávékonzervet 25 gramm kakaó és 25 gramm cukor, vagy 25 gramm csokoládé pótolt. 1914 októberében a keleti hadszíntéren a hadtáp-főparancsnokság egy vezérkari tisztet küldött a hadsereg hadtáp-parancsnokságokhoz, hogy személyesen állapítsa meg a legfontosabb szükségleteket. Jelentése leszögezte: „Csokoládé nagyobb meny-GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 115
