S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
20. Csokoládé a háborúban
nyiségben szállítandó, mert sok a bélbeteg." A csokoládé, a tea és a rum járványos időkben nélkülözhetetlen volt. A csokoládé a viszonylagos jólétet jelentette. Egy darabka belőle komiszkenyérrel a fronttisztek számára is a Sacher-torta illúzióját keltette. Kozma Miklós huszártiszt ezrede 1914. szeptember 17-én Rzeszowban táborozott. Naplójában a következőket írta: „Most jól élünk, van sör, bor, cigaretta, sonka, csokoládé, szóval minden, mert itt van Lövi őrmester, aki megmentette az ütközettrént és a konyhakocsikat. Be fogjuk adni kitüntetésre." Három nap múlva már Rzeszowtól északra jártak hidegben, szakadó esőben. Ebédjük csokoládé volt. Meleg ételt nem kaptak, és csak október elején érkeztek meg az élelmezőkocsik. 1914 szeptemberében a keleti hadszíntéren elrendelt általános visszavonulás idején Przemyálben a pályaudvaron gyűjtötték össze a Lemberg felől visszahozott készleteket. „Minden gazdászati főnök, minden proviánt tiszt igyekezett megmenteni azt, amit legértékesebbnek tartott raktárában. így került azután egy halomba mázsányi suvix mellé vagonnyi csokoládé. A zaboszsákokon só folyt végig, a liszttel telt zsákokon kakaó... Ráadásul megeredt az eső.’’1 Az ellenség által körülzárt Przemyálben az élelmiszeruzsora tombolása közepette a csokoládé komoly értéknek számított a „leányvadászok'' kezében. Esténként nőktől hemzsegett a korzó. Nem a megszokott „hivatásosaktól", hanem egykori szende polgárlánykáktól. Nyílt „húspiac" működött itt: a szembejövő „skalpvadászok" felmutatták értékeiket, a csokoládét, kakaót, cukrot, konzervet stb. A nők válogattak, kinek mi kellett. Jobb napokat látott polgárcsaládokat tartottak el így a lányaik. A csokoládéból eleinte négy-öt tábla, később egy tábla, végül már egy-két szelet elegendő volt a „csokoládé-szüzek” megvásárlására. Nem vetett rájuk követ az, aki ismerte és megtapasztalta a városban uralkodó nyomort. A csokoládégyárak teljes kapacitással dolgoztak, örvendetesen apadtak raktárkészleteik. Hazafias elkötelezettségből gyakran küldtek adományokat a hadseregnek. A német Stollwerck cég 1909-ben bevezetett világmárkáját, az Arany és Ezüst táblás csokoládét Háborús Arany (Kriegs Gold) és Háborús Ezüst (Kriegs Silber) néven kínálta. A tábori postai levelek 50 grammig portómentesek voltak, 1 Lévay Jenő: Éhség, árulás, Przemyü. Budapest, 1933. ezért kis súlyú táblákat is készítettek, hogy széles néprétegek ingyen küldhessenek csokoládét fronton harcoló honfitársaiknak. Az első háborús karácsony előtt a pozsonyi Stollweck gyár 10 000 doboz karamellát ajánlott fel a katonatisztek számára. A kölni gyár 1915 őszén, Paul Hindenburg születésnapja (október 2.) alkalmából 100 000 tábla (10 000 kg) csokoládét küldött a keleti frontra. Mindegyik tábla csomagolásában elhelyeztek egy-egy reklámképecskét. (A tábornagy köszönőlevelét ma a Stollwerck Múzeum őrzi Kölnben.) 1915 karácsonyára a kölni és a pozsonyi gyár 140 000 korona értékben 50 000 kg csokoládét ajándékozott az osztrák-magyar és német, valamint a bolgár és a török haderő részére. Ebből mintegy két és fél millió csésze csokoládét lehetett készíteni. A gyerekek körében népszerű, szívesen gyűjtött, albumokba ragasztható reklámképecskék (gyűjtőképek) divatjának fénykora az 1890-es évektől az első világháború végéig tartott. A Stollwerck ház 1917-ben kiadott „Nagy emberek a nagy háborúban" című sorozatának különlegessége az volt, hogy a képek szereplői saját kezűleg dedikálták a portréjukat. Hindenburg tábornagy először nem írta alá a próbanyomatokat, mert azokon nem pontosan reprodukálták az egyenruháját. A német családok naponta tízezrével küldtek cukrot és csokoládét a frontra. A magyar asszonyok és lányok nem akartak lemaradni a német honleányok mögött, ezért 1914. november végén meghirdették a „czukorzacskó" mozgalmat a fővárosban és vidéken: kis zacskókban küldjenek édességet a katonáknak. A 20 cm hosszú és 15 cm széles zsákocskák maradék világos mosószövetből, vászonból vagy flanelből készültek, szájukat két szalaggal húzták össze. Naponta százával érkeztek az édességgel megtöltött, zsebbe való zacskók a Budapesti Központi Segítőbizottsághoz. A Bizottság kérte „a nemes szívű adakozókat, hogy ne tegyenek bele romlandó czikkeket, almát, czitromot, továbbá likőrös és krémes czukrot, gyufát és törékeny üvegcsét, de annál több koczkacukrot, csokoládét, teakockát, malátaczukrot küldjenek küzdő katonáink részére”.2 A háború első két évében bőven volt csokoládé. A Commercia Kereskedelmi Rt. például 1916. augusztus 8-án Az Újság hirdetési rovatában számos árucikk mellett 2 Az Újság, 1914. december ó. 114 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
