Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

irányításáért verseng egymással, mint legális szervezet a Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szakegylete és a Keresztényszocialista Szakszervezet. A Keresztényszocialista Szakszervezet egyelőre nem tudta ennek a tömegnek az irányítását magához ragadni, bár a gyárak részéről a munkásságnak az ilyen irányu szervezkedését megkönnyítik, sőt szimpatizálnak vele. A Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szakegylete, a tőke ellenes agitációjávai, a "Textilmunkás" cimü sajtótermékével és a "Népszava" segítségével már nagyobb eredményt ér el. Ez a szakszervezet igyekszik aktivitását bebizonyítani, bekapcsolódik minden munkásmozgalmi ügybe, ügyesen kihasználja az ilyen alkalmakat tagok szerzésére is. Mig 1933-ban csak 7 helyi csoportja és befizetőhelye volt, 1935-ben már 17 ilyen szervezettel rendelkezett, legutoljára a soroksári, csepeli és kispesti helyi csoportot alakitotta meg. Ugyanakkor a két legális szervezet mellett az illegális vonal, a Kommunisták Magyarországi Pártja is igyekszik beférkőzni a textilipari munkásság közé, részben teljes illegális alapon, üzemi sejtek utján, részben a szakszervezeten keresztül, mint szakszervezeti baloldal. Erre a célra egy külön frakciót szervezett "Textilmunkás Ellenzék", legutoljára pedig "Textilegység" név alatt. Ennek a szervezetnek az irányítására alakult meg a "Textilellenzék bizottság", melynek működését minden utóbbi időben lezajlott textilgyári sztrájkkal kapcsolatban észleltük. - Röpiratokkal, időszaki sajtótermékekkel és a gyárakban elhelyezett embereikkel próbálják a szakma munkásait maguknak megnyerni. A Magyar Textilipari Munkások és Munkásnők Szakegyletének vezetőségét denunciálással vádolják, igyekeznek embereiket a szakszervezetbe vezetői állásba helyezni, hogy az irányítást magukhoz ragadják." 1936 február 23-án került sor a textiles szakszervezet XIV. országos küldöttközgyűlésére. Ez csendes közgyűlés volt, a vezetőség tartózkodott az ellenzék szidalmazásától, az ellenzék nem a vezetőség bírálatára, hanem a szakszervezeti egység megteremtésére irányította fő figyelmét és tevékenységét. Horváth Pál titkári beszámolójában elmondotta: "A textilipari dolgozók úgyszólván teljesen ki vannak szolgáltatva a kapitalizmus profitvágyának. Az utóbbi időkben valóságos sztrájkhullám öntötte el a textilgyárakat, de nincs ezen semmi csodálkozni való akkor, amikor 70-90 órás munkahetet találunk és 4 és 6 filléres órabéreket. Az utóbbi években majdnem minden textilgyárban bevezették a Bedeaux-rendszert és ennek következtében a munkások egészsége erősen leromlott. Az iparban 10-15.000 állandó munkanélkülit látunk, a bérek terén pedig 20-50-80%-os bércsökkentéseket. A továbbiakban beszámolt a szövetség munkájáról. Nagy harcaink voltak - mondotta - de a sebek mellett komoly eredményeket tudunk felmutatni. A helyi csoportok és befizetőhelyek száma 1933 óta kétszeresére emelkedett. A szervezetbe az elmúlt évben 2000-nél több munkás lépett be és most az a feladatunk, hogy a beszervezetteket megtartsuk sorainkban. Mozgalmunk legnagyobb ellensége a közöny és ez ellen kell minden erővel felvonulnunk - fejezte be zajos helyeslés közepette szavait." Egyhangúlag választották meg az uj vezetőséget - lényeges