Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

változtatás nélkül - és ugyancsak egyhangúlag ugy döntöttek, hogy a kizárt szakm , ,71 ~ szervezeti tagok visszavételi kérelmet az uj vezetőség ele utaljak. A vezetőség azután rövidesen visszavette a szakszervezet tagjai sorába az előző években kizárt baloldali ellenzéki tagokat. 1936 nyarán ujabb nagy sztrájkharcra került sor a textilipari munkásmozgalom egyik legkimagaslóbb őrhelyén, a Váci uti Jutagyárban. Láttuk, hogy az előző év októberében a pesterzsébeti Jutában lefolyt sztrájk szinte előjátéka volt a várható Váci uti küzdelemnek. Ez most bekövetkezett. A sztrájkot hosszas előkészítés, szervezés előzte meg. Bárd András erre igy emlékezik vissza: "1936 júniusában az újpesti textiles csoport előkészitő munkája, háziagitáció stb. nyomán kirobbant a Váci uti Jutagyár sztrájkja. Ez a sztrájk több mint egy hónapig tartott. Az egész üzemi munkásságot megmozgatta és határkövet jelentett a magyarországi textil-munkásmozgalomban. Ezt a sztrájkot teljesen az újpesti textiles-csoport tartotta a kezében, szervezte és irányította... Nem volt véletlen, hogy a Váci uti Jutagyár sztrájkja az újpesti textiles-csoport irányítása alá került, mert az újpesti illegális mozgalom meglehetősen szoros kapcsolatot tartott fenn ezzel az üzemmel már a 30-as évek eleje óta. Az üzemből többen kerültek a KMP funkcionáriusai közé. Sőt.- közülük egy munkásnőt Lenin-iskolára küldtek Moszkvába. Már a -,0-as évek eleje óta ott gyűjtöttek a legtöbbet a VS-re és Újpesten jelent meg az illegális textiles üzemi újság, a Vörös Juta. Az újpesti textiles-csoport szervezési munkájában rendszeresen résztvettek a jutagyári dolgozók közül néhányan. Különösen a háziagitáció volt az, ami közel hozott bennünket a jutagyári 72 munkásnőknöz. A jutagyári kolónián mi meglehetősen ismert személyek voltunk." Andrásfi Gyuláré elmondja: "1936 elején a fonodában bevezették a bedót, három partiba tették a dolgozókat, tükröt szereltek a gépekre. Minket szövőket akkor es még nem érintett. Mikor az átszervezés folyt, azt mondták, hogy nekünk is két gépre kell áttérni. A gyárban ekkor már minden osztályt érintett az uj rendszer. Az elvtársak lejártak a Munkásotthonba, ott megbeszéltük a gyári problémákat és tanácsokat és útmutatást kaptunk a további harchoz. A hangulat ekkor már olyan volt, hogy a gyár le fog állni... A kommunista elvtársak javaslatára már ki voltak dolgozva olyan követelések, hogy minden osztálynak, fonodától-szövödéig voltak követelései, az ott levő problémák szerint, hol bérkövetelés, hol a kétgépes rendszer elleni követelés stb. Mire leálltunk sztrájkolni, már előre kidolgozott részköveteléseink voltak, volt összkövetelés és minden osztálynak külön követelése is volt. Junius 20.-án volt a leállás, ezen a napon az egész üzem le is állt. A többség bement a Munkásotthonba és ott bizalmiakat választottak. Ekkor engem is bizalminak választottak. Egész idő alatt Bárd et., Hoffmann Éva, Dallos Ida, Gács Laci, ők adtak nekünk esténként tanácsokat. A jutagyáriak helyzetéről röpcédulát adott ki a párt. A röpcédula felhívás volt a munkássághoz, hogy ahol lehet, csatlakozzanak, ha pedig nem lehet, anyagilag és 73 erkölcsileg támogassák ezt a sztrájkot." A sztrájkot természetesen éber figyelemmel kisérték a hatóságok is. A "Baloldali