Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Vesztes harc a Nemzeti Színházért - Az 1863-as petíció

178 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK sikerű szerzője lett: IV László és István első magyar király című darabjai valóban értékes alkotások. (Közéleti tevékenységéről e tanulmányban bővebben esett szó.) Friebeisz Ferenc a Nefelejts című lap egyik alapítója, Lonkai Antal a katolikus és pedagógiai sajtó kiemelkedő munkása volt. A festőként is nevet szerzett Szegedy-Maszák Hugó Kemény Zsigmond társaságához tartozott, hat nyelven beszélt és a Műcsarnok című képzőművészeti szaklapot alapította meg a szatirikus Borsszem Jankó mellett, majd az Országgyűlési Értesítőt, s élete vége felé a félhivatalos Magyar Távirati Irodát. Medve Imre Tatár Péter néven vált ismertté a magyar irodalomban, aki a népszerű „ponyvát" honosította meg. Morländer Mór, mielőtt a pesti Gyapjú utcai Német Színház igazgatását átvette volna, a bécsi Carl Theatert igazgatta; a petíció időszakában pedig a Der Zwischenakt című lapot szerkesztette. Mosonyi Mihályjelentőségéről a magyar zene történetében nem szükséges külön szólni, s így Reményi Ede művészetéről, a magyar nemzeti gondolatot agitatívan is képviselő tevékenységéről sem. (Pálffy Mór helytartó nem röstellte személyesen felelősségre vonni ellenzéki magatartása miatt.) A petíció vezető szellemi egyéniségei közé tartozott dr. Riedl Szende, akit Grillparzer ajánlott Lőcsére tanárnak, aki magyar nyelvet tanított a prágai egyetemen, magyarra fordította az Igor-éneket, a Kritikai Lapokat és a Kalauz című művészeti lapot indította, az MTA tagja lett, a Finn Tudományos Társaság tagjának minőségében kinevezési okmányát Lönrot Illés írta alá, és éppen 1863-ban nevezték ki a pesti egyetemre az összehasonlító nyelvtörténet magántanárának, hogy azután 1865-ben a német nyelv és irodalom rendes tanára legyen. Rózsaági Antaléknál alakult ki Pest első irodalmi szalonja, ahol Deák Ferenc, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Eötvös József, Toldy Ferenc mellett Egressy Gábor, Reményi Ede, Tóth Kálmán is megfordult; az ő estélyükön ismerkedett meg a Pestre látogató id. Dumas a magyar íróvilággal. Szini Károly - amellett, hogy Táncsics Mihály köréhez tartozott -A magyar nép dalai és dallamai címen jelentette meg a 19. század egyik legjelentékenyebb népdalgyűjteményét. Ezúttal mellőzhető Vajda János írói pályafutásának és magyar irodalmi jelentőségének méltatása, hiszen mind szemléleti, mind stilisztikai szempontból előfutára és csillaga lett legjelentősebb huszadik századi irodalmi törekvéseinknek, annak ellenére, vagy éppen azért, mert oly élesen szemben állt a Gyulai által képviselt korabeli szellemmel és irányzatokkal. Vértesi Arnoldot Arany János Jókai után a legkitűnőbben mesélő magyar írónak tartotta, ma pedig a századvégi realista irodalom egyik úttörőjének ismerik el. A „fiatalok" sem voltak teljesen jelentéktelenek. Bajza Jenő (a Zách Felicián írója, egyébként Bajza József fia) Goethe Wertherct fordította