Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Vesztes harc a Nemzeti Színházért - Az 1863-as petíció
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 179 le. Almási Balogh Tihamér későbbi éveiben rendszeresen alkotó, ha nem is magas színvonalú, dráma- és népszínműíró lett. Beniczky Emil már 1859 óta részt vett az egyetem forradalmi mozgalmaiban és Táncsics vonzásába került; Csukássi (Hechtl) József a Budapesti Hírlap alapítója, tulajdonos-kiadója és szerkesztője lett. Jósika Kálmán rendszeres színházi kapcsolatai már ekkor is érvényesülnek; Rákóczijúlia című tragédiáját vallási-politikai okokból nem engedik bemutatni 1862-ben. Ifj. Kun Pál összehasonlító nyelvészként jutott el a tudományos akadémiai tagságig. Németh Jánost a magyar művészeti élet mint Szentirmay Elemért, a népszínművek és népdalok híres zeneszerzőjét ismerte meg. Báró Pongrátz Emilt, aki született főrendiházi tag volt, s először Jenában és Heidelbergben bölcsészetet, majd Pesten és Bécsben jogi tanulmányokat folyatott, ekkoriban publicisztikai tevékenységéről ismerték. Reviczky Szevér, jogász-közgazdász - ekkoriban hírlapíró (Új Nemzedék, Koszorú, Szépirodalmi Figyelő stb.) - az orosz irodalomban kezdett el tájékozódni, mint azt Piszemszkijről írott cikke is bizonyította, és Huszár Imrével együtt lefordította A nyomorultakat. Sipos Antal Liszt tanítványaként már külföldön hangversenyezett. Szász Béla bátyjával, a későbbi püspök Szász Károllyal együtt ekkor már lefordította Thackeray Henry Esmond]át. Thaly Kálmán, mint a Pesti Napló munkatársa működött (további pályájának ismertetése nem ide tartozik). Ugyanez vonatkozik Tolnai Lajosra, aki ezidőben a pesti református gimnáziumban tanította a magyar irodalmat (kollégája furcsa módon Thaly Kálmán, illetve Gyulai Pál is). Közvetlenebb társasága azonban a Kammon kávéházban Zilahy Károly, Bajza Jenő és Szász Béla meg a Nemzeti Színház néhány vezető színésze: Szerdahelyi Kálmán, Lendvai Márton, Tóth József. A korszak nagy tehetsége, az ellenzéki irodalom kiemelkedő alakja Zilahy Károly, román népdalok fordítója s az első Petőfi-életrajz írója. 1 9 Nem említettük eddig Beermann Gyulát (43), a német hírlapírót, aki éppen ekkoriban gróf Forgách Antal alatt a magyar helytartótanács szolgálatában állott, s nagyon valószínű, hogy a petíciósok és a kancellár között segített létrehozni a kapcsolatot. Részben ez is érthetővé teszi, hogy a kérvény eljuthatott a birodalom legmagasabb fórumára, az uralkodóig is. * * * Mint említettük, Ferenc József ígérete úgy szólt, hogy „az ügy megvizsgálása után kérelmüknek minél előbb elég fog tétetni". A dolgok azonban merőben más fordulatot vettek, olyat, amelyet jobb szó híján csak megtorlásnak lehet nevezni. A petíció írói természetesen nem tudhattak arról a titkos utasításról,
