P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Struktúrák és életutak emlékezete - Rajnai Edit: Színikerületek
Színikerületek Pécs játszóhely-vonzáskörzete az amorf miskolci és a jól körvonalazódó győri között helyezkedett el, 1878-ban Nagykanizsával, Kaposvárral, Szekszárddal és Moháccsal kapcsolták össze. A télen Pécsett állomásozó színigazgatók egy része nem a színházi város környékén keresett nyári játszóhelyet, másutt a dél-dunántúlinál jobb feltételeket és közönséget remélt. Aradi Gerő, aki az 1872-73-as évad végén Sopronba ment a tavaszi kisévadra kőszínházba játszani, Csóka Sándor 1879 nyarát Nyíregyházán és Zilahon töltötte. 3 0 A pécsi igazgatót talán az ország más táján várták a következő télre, mint például Gerőfy Andort, aki 1877 telén Szatmáron játszott, majd Miskolcon, Budán és Kaposváron keresztül érkezett 1877 őszén Pécsre. Az évad végén Sopronba ment, aztán Gyöngyösön keresztül utazott Kassára. 3 1 A harmadik Pécs környéki útvonaltípus azonban többé-kevésbé azt a körzetet rajzolta ki, amelyet 1878-ban a színészegyesület pécsi színikerületként kodifikált. A Dél-Dunántúlon választott magának nyári játszóhelyet Miklósy Gyula (1875 októbere és 1876. október között: Pécs-Kaposvár-Szekszárd). 3 2 Emellett Kaposvárt és Nagykanizsát a székesfehérvári társulat is látogatta (1873 nyarán), Szekszárd pedig az Alföld déli részének vándorlási útvonalaihoz is kapcsolódott (Aradi Gerő a Szeged-Baja-Szekszárd-Kalocsa-Hódmezővásárhely-Szeged útvonalat járja 1879 március-novemberében). 3 3 A négy város emellett vagy a dunántúli (pécsi, székesfehérvári) nagytársulatok pár napos, vagy a közép- és kistársulatok többhetes fellépéseinek helyszíne volt. A vidéki színészet kerület nélküli és kerülettel szervezett állapota között a legszembetűnőbb különbség a társulatok létszámának korlátozása. Az 1879-80-ban kipróbált színikerületi rendszer ugyanis mélyrehatóan nem szervezte át, csak topográfiai keretek közé szorította a nagy-, közép- és kistársulati útvonalakat. A színészet és a települések kapcsolata nem lett szorosabb, de mert szinte minden szóba jövő helységet bevont egy-egy kerületbe, kétségtelen, hogy figyelt a helységek színházi ellátására is. Az egyesületnek, illetve kormányzótanácsának minden igyekezete és tapasztalata ellenére egyes települések besorolása ellen maguk a városok, a kerületi rendszer ellen pedig a társulatok tiltakoztak. A településekről érkező visszajelzések általában azzal foglalkoztak, vajon a kialakított kerület megfelel-e a hozzá tartozó helységek színházi igényeinek - ez a kérdés azonban leginkább a Marosvásárhely, Szatmár méretű városok közönségét és sajtóját érdekelte, amely az anyavároshoz kapcsolt településeket kicsinek, számukat ellenben nagynak (vagyis a kerületi beosztást aránytalannak) találta, és így a települések színházi ellátásának minőségét, valamint a kerületi társulat megélhetését nem látta biztosítottnak. „... egy olyan nagy és erős testület, minőt Maros-Vásárhely megkíván, oly kis városban, mint Csík-Szereda, Parajd, Szépvíz, Szász-Régen és a többi fennevezettek, meg nem élhet; össze kell tehát kötni oly városokkal, mint Brassó, Nagy-Szeben, Kézdi-Vásárhely, Sepsi-SzentGyörgy, melyek szintén képesek egy nagyobb testületet fenntartani, és melyeknek szintén nagy igényeik vannak. így azután e 4-5 városban a nyarat kihúzva, télire szívesen látott lesz Maros-Vásárhelynek a színészet; [...] ellen esetben egy 15-20 tagból álló társaság oly városokban, melyek a mi kerületünkhöz vannak osztva és lehet, hogy azok igényeit kielégítik, itt okvetlenül erkölcsi és anyagi bukással fog küzdeni." 3 4 A marosvásárhelyi kerülethez 12 helység, Szászrégen, Gyergyószentmiklós, Dés, Szamosújvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Borszék, Gyergyóditró, Tölgyes, Székelykeresztúr, Parajd, Csíkszépvíz tartozott. Az Erdélyi Híradó által 81
