P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Struktúrák és életutak emlékezete - Rajnai Edit: Színikerületek
Színikerületek Marosvásárhelyhez kapcsolt városok közül Nagyszeben és Kézdivásárhely Brassóhoz tartozott, Brassó körül pedig olyan, 10 helységből álló körzetet hoztak létre, amelynek anyavárosában csak a március-júniusi kisévadban játszott magyar együttes, többi városában pedig hol nyáron, hol télen fordultak meg kisebb-nagyobb társulatok. A színikerületi rendszer 1879. október l-jén lépett életbe, ám a kassai társulat javaslatára a december 10-i színészközgyűlés már a rendszer vizsgálatát és revízióját határozta el. Az egyesület vezetése a kerületi rendszert külön a társulatokkal és külön az igazgatókkal véleményeztette. 25 igazgatói és 24 társulati állásfoglalást értékeltek, ezek közül 17 igazgató és 18 társulat a rendszer ellen szavazott. 3 5 A rendszer ellen szóló indokok a következők voltak: a szabad verseny megszüntetése; a városok szabad társulatválasztásának megszüntetése; nem megfelelő kerületi beosztás; a kerületi rendszer csak a magyar társulatokra kötelező, a német együttesekre nem vonatkozik, ezért az előbbiek versenyképességét csökkenti. A mellette szavazók a következő érveket sorolták fel, illetve korrigálására a következő javaslatokat tették: a rendszer működőképességéről ennyi idő alatt nem lehet dönteni; a társulatok mozgása rendszerbe szervezett lett, nem ütköznek egymással és nem terhelik túl a közönséget; az igazgató nem kényszerül költséges utakat szegezni egymástól távol lévő állomáshelyekre; az igazgató - mivel állomáshelyeit előre biztosíthatja - stabilizálhatja társulatát; átgondoltabb beosztást kértek, esetleg a megyerendszerre alapozva. A színikerületi rendszer ellen legtöbben a színházi szabadpiac korlátozását hozták érvül. Nem elsősorban azt, hogy az addigi 40 körüli társulatszám lecsökkent, hanem inkább azt, hogy megszűnt a szabad város(piac)választás. Ezzel szemben az is tény, hogy a kerületi beosztás csak a magyar társulatokra vonatkozott, a konkurens németekre nem. Az 1878. decemberi közgyűlés azt is kimondta, hogy „ha valamely igazgató másnak a kerületébe megy s foglal el állomást, az illető kerület igazgatójának engedelme nélkül, szerződésszegőnek tekintetik", 3 6 de mivel a kerületi rendszer ellen a színészet már a második hónaptól protestált, az igazgatók és a városok egyaránt megsértették a játékszabályokat és számos átjátszás regisztrálható. Hubay Gusztáv (rimaszombati kerület) játszott Ipolyságon (nyitrai kerület) és Vácott (győri kerület), Jakab Lajos (besztercebányai kerület) Selmecbányán (nyitrai kerület) és Lőcsén (rozsnyói kerület), Krecsányi Ignác (kassai kerület) Munkácson (munkácsi kerület), Némethy Györgyné (munkácsi kerület) pedig Sárospatakon (kassai kerület). 1879 őszétől 1880 nyaráig összesen 13 igazgató kalandozott idegen kerületben. Ezzel egy csapásra megoldották a városok szabad társulatválasztását, a beosztás átalakítását, és fordítva, visszaállt a társulatok szabad városválasztása is. A renitens társulatvezetőket az egyesület igazgatótanácsa figyelmeztette ugyan, Kuthy Bélát például koncesszió-megvonásra ítélte, de az idegen igazgatónak engedélyt adó várost nem büntethette. 3 7 Bényei István a kecskeméti kerületből - saját városai közül Nagykőröst és Szolnokot érintve - átment Kuthy Béla kerületébe, Máramarosszigetre, ugyanis az előző nyáron ott játszott. Kuthy ezzel szemben 1880 tavaszán már Désen, Váradi Ferenc marosvásárhelyi kerületében játszott - amíg meg nem vonták az engedélyét. 3 8 Bényei - idegen kerületbe „tévedése" ellenére - a rendszer mellett szavazott, igaz, hogy kérte a beosztás módosítását. Az előzőekben részletesen elemzett győri, pécsi és miskolci kerületekben csak egy átjátszás regisztrálható, Hubay Gusztáv ment át Vácra. A kerületek igazgatói közül 82
