Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Varsányi Péter István: Csernovits Péter színházpártoló tevékenysége
8 tisztikar német családtagjaival minden eszközt igénybe vettek. Váli Béla finom fogalmazásával: a "szinházügy iránt meleg érdeklődéssel viseltető fiatalság"-ot használták fel, hogy a polgárság előkelőit rábírják a német színtársulat cserbenhagyására, s álmagyar /12/ színészek pártfogására. Csak feltételezzük, hogy nemzetieskedő, nacionalista türelmetlenségtől sem lehetett mentes ez az akció. 2. Az 1848-1849-es önvédelmi harc a magyar szinésztársadalmat sem hagyta érintetlenül. A férfiak egy része honvédként harcolt, más részük politikusként támogatta a magyar forradalmat. A legismertebb talán Bgressy Gábor kormánybiztosi tevékenysége. Philippovits István Bem tábornoknak volt őrmestere; Feleky Miklós /18181902/, Szerdahelyi Kálmán /1829-1872/, Komáromy Alajos /1823-1904/ színészek ugyancsak fegyvert fogtak. A világosi kapituláció után a volt honvéd-szinészek egy része fogolyként került Aradra, vagy menekülésük közben ejtették útba ezt e várost. Egy volt honvódhadnagy, Garzó Imre /1827-1914/ jellemző képet örökített meg, amelyik ez aradi görögkeleti templomban rögződött beléje: ".. többen elővették éa közrebocaátották, amit tudtak: volt szavalás, magánbeszéd és éneklés, majd rögtönzött párbeszéd, de semmi szó sem volt elmúlt s bevégzett dolgainkról..., miként a gyászolók tartózkodnak halottjuk emlékének és azzal fájdalmuknak fölujitasatol"/ 13 / Ezek a színészek bejtársaik sorsára jutottak volna: külföldre sodródnak, a bujdosók sorsában osztoznak; esetleg ők is elindulnak besorozott közkatonákként a birodalom távoli garnizonjaiba. Akadt azonban egy "fennkölt lelkű aradi honfi" - irta a már idézett szinháztörténész, Váli Béla - Csernovits Péter, aki éles látással fedezte fel, hogy "politikai tribünné" alakítható a magyar ^pad. Amikor a Maros egyik oldalán "akasztófával és fegyverrel öldösik a nemzet hőseit" /1849. október 6./, akkor a másik parton "... valeki merészeljen a magyar színművészet számára templomot nyitni s oda betoborozni a nemzeti szellem élesztése végett azon honvédeket", akiknek kezéből kicsavarták a fegyvert. Ez a "toborzás" úgy történt, hogy Csernovits Péter "egy meghitt embere, ki az aradi vértanúk sírjának virágairól is tud regélni" /minden valószínűség szerint Zsiradó Jánosról van , szó, aki a kivégzés éjszakáján kiváltotta, s Mácsára szállította Damjanich János és Láhner György holttestét/, kiemelte a gyüjtőtáborokból azokat a honvéd-szinészeket, akik "Aradon kezdték meg a 74
