Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

Jókai Mór; A szigetvári vértanuk szereposztás: Zrinyi: Bercsényi Juranics Lórinc: Horváth Mária: Cs. Alszeghy Ilona Anna: Hegyesi M. Csáky Bertalan: Szigeti Imre Szecsodi Péter: Dezső Tatatics Péter: Mihályi Bajony János: Ivánfy . Istvánfi Pál: Gyenes Serénk, potvarnok: Abonyi Szelim: Pálfi Ezzel hangsúlyozták, hogy elsősorban nem cselekménye miatt aktuális ez a történelmi dráma, inkább az erkölcsi helytállás és példát sugalló tartalma miatt. A szigetvári vértanuk romantikus történelmi dráma. Tragikumfelfogása alapján a szakirodalom Theodor Korner Zrinyi cimü drámájának hatásaként tartja számon. A szigetvári vértanuk

ban a hazaszeretet, az önfeláldozás, a megnemalkuvás ütközik össze a gerinctelenséggel, az elvtelenséggel, az árulással. Főszereplője Zrinyi Miklós, a szigetvári hős, aki a törökök elleni reménytelen harcban sem adja fel rábizott várát. A korabeli kritika elsősorban "keleti pompájú" nyelvezetét, szines verselését magasztalja. Nyilvánvalóan ez a formai sajátosság is szerepet játszott a darab kiválasztásában. Rákosi Jenő látomása a millennáris propaganda- egyik legjellemzőbb példája; a Jókai darabja viszont nemcsak az 1896-os esztendőt, hanem a 19. század utolsó harmadát is jól jellemzi. A romantika korában, a 19. század első felében felujito.tt történelmi dráma műfaja a század végére erőteljesen megváltozik. A történeti hűség háttérbe szorul, a történeti hely és idő is csak ürügy már a korproblémák áttételes megjelenitésére. 1848 után rendszeres akadémiai pályázatok tartották életben ezt a drámai műfajt, a szinvonal azonban erőteljesen romlott a támogatás ellenére is. A Magyar Királyi Operaház 1884-ben költözött uj épületébe. A nemzetközileg számontartott társulatot kiemelkedő igazgatók