Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

nyúló közel negyedszázad Budapest történetében lényegélen mindazon igények kibontakozásának és kielégítésének jegyében állt, melyek a, fővárosegyesítést létrehozták. A város végül is szinte egészében megvalósította, mindazt, amit 1873-ban, mint a. hazai fejlődés akkori üteme szerint csak hosszú időn belül megoldható feladatot tűztek ki eléje. Be 1896-ra, az is kiderült, hogy a, város fejlődése immár végére ért mindazon lehetőségeknek, melyeket számára, az adott keretek biztosítottak. A városfejlődés a. negyedszázad összes eredménye ellenére a. mj.llenium éveire már minőségileg is új feladatok elé került. A peremvárosoknak a, fővárossal való egyesítése azonban c s a k a z 1949. évi XXVI. t.c. alap j án 1950. júniusában, következett be, amikor hét megyei várost (Budátok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota., Újpest) és tizenhat nagyközséget csatoltak hozzá. A huszonkét kerület lakosságának száma, sikkor 1.587.274, ma, kétmillió fölé emelkedik.