Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Colosseum (1920)

Hőköm Színház házban. E sorok szerény és gyarló írójától Lengyel Menyhértig alig van magyar író, aki ne írt volna darabot Sziklay Kornélnak. Boldog és bohó idők! Hány kegyetlen szép, de hány kegyetlenül keserves perceket is éltünk át az előtt a lépcsős oldalépítmény előtt, amelyet igazgatói irodának neveztek a Színkör tájékán. Mint színész egyike volt a legnépszerűbbeknek. Kőszínházban legutoljára a Népoperában vendégszerepelt Kálmán Imre Kiskirály című operettjében. Ekkor azonban már teljesen a Ligeté volt. Ott dolgozott legszívesebben, ahogyan ő nevezte, az ő kedves közönségének. Ez a közönség teljesen az ő neveltje volt. Valami egészen speciális színház volt ez a kis színkör. Tessék elképzelni egy egyszerű kis földes nézőteret, amelyhez egy nagyszerűen felépített minden raffinériával felszerelt hatalmas színpad van csapva. Ezen a színpadon a leglátványosabb Raymund-tündérregét elő lehetett adni, ezt a színpadot az Isten is világvárosi nyári revüszínháznak teremtette. Számtalanszor kérték a Kis Színkört tőle százezrekért. Nem adta. Más vállalkozásokban tönkrement, sokszor nyakig volt az adósságban, mégsem adta. Nem tudott megválni tőle. Meg kell adni, a Kis Színkör nem is volt hálátlan. Tenger pénzt hozott nyaranként, állandóan zsúfolásig tele volt. Öreg Sziklay bácsinak nem sikerült a Rottenbiller utcai Grand Guignol, menthetetlenül elveszett az Érdekes Kabaré a Teréz körúton, a Kis Színkör azonban élt és virágzott. Igaz, hogy küzdött érte reggeltől késő éjszakáig. O maga volt a kis színház legkedveltebb szerzője. írt drámát, operettet, bohózatot, szöveget és zenét is hozzá. A közönség bálványozta és a szeretet olyan melegségével vette körül, amelyet másutt sem talált volna meg soha. Két árvát hagyott hátra: a fiát, meg a Kis Színkört." Fia, Sziklay Béla 24 éves, amikor apja örökét átvette, rajongója a színpadnak és saját bevallása szerint minden szerepkörre tehetséget érez magában. Mint édesapja, egyúttal a „Sziklay-színház" igazgatását is intézi és nagyszabású tervei vannak a jövőre. Forró Pál kérdéseire válaszolva mondja 1920-ban: „A színházam már régen megszűnt kabaréjellegű lenni, kizárólag irodalmi értékű egész estét betöltő darabokat játszunk. Közönségünk a legjobb városi közönség. Színházunkból már régen eltűnt a jassz-publikum. Legkomolyabb szándékom a színháznak teljes átépítése, modernné alakítása. Télen is fogunk játszani. Legszívesebben a Feld-színházat béreltem volna ki, de a Matyi nem adja." COLOSSEUM (1920) A Színházi Élet cikkírója elbúcsúzott a rokonszenves és ifjú direktortól, aki valóban 1920. március 12-én megnyitja a városligeti Kis Színkör helyiségében a Colosseum nevű színházát. Társulatának tagjai: Lubinszky Ödön, Baróti József, Mihó László, Utasi Ida, özv. Sziklay Kornélné, Tábori Imre, Kónyái Edit, Szántó Rezső, Pethő Pál, Szentes János, Gabányiné Lónyay Ferike, Gonda István, Szigeti Zelma, Vukovári Erzsi, Takács Oszkár. Műsora: 41