Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A peregrinus korszak

világot ne a megkopott emlékezetből előkotort maradványokból, „másodközlésből" lássuk, helyesebb más forráshoz nyúlnunk. Szepes Mária, aki két évvel később érkezett hosszabb tartózkodásra a weimari Berlinbe, mint Németh, hitelesen ír az akkori Berlinről, mert átélt élményeit idézi fel könyvében. Ez — számomra is meglepetésként - kísértetiesen megegyezik Németh elbeszéléseivel. „Egy világalkony őrjöngött akkor Berlinben; gátlástalanul és ijesztőn. Az utcán hullámzó tömegben fiatal, jól öltözött és jól táplált munkanélküliek tűntek fel, mikor a Romanisches Café teraszáról figyeltük a színes emberforgatagot; teljesen kiváltak a többiek közül. Nem éheztek, volt ruhájuk, heti nyolc márka segélyt kaptak — de tétlenek voltak, s számuk egyre nőtt. Ok voltak Hitler demagógiájának legalkalmasabb alanyai. Bejártak az udvarokba; mindig ugyanazt a dalt énekelték: »Meine Heimat, Meine Heimat, meine süsses Heimatland!« Hitler már javában készülődött a müncheni Braune_s Hausban. Veszettfar kas-üvöltéssel egyre hevítette a német nyájösztön nacionalizmusát. Hívei szaporodtak. Mindenüvé beépültek. De a választásokon kiderült, Németországban ötmillió kommunista van. S ők éppolyan harciasak, mint a nácik. S mialatt a szakadék felé sodródó országban egyre hevesebb utcai harcok robbantak ki a »vörösök« és a »Jaarnák« között, a többi ember élte a maga önző, élvező, törtető életét; ivott, szeretkezett, intrikált, színházba, moziba, koncertekre járt, megtöltötte a drága vendéglőket, hotelokat — és kinevette az utcai harcokat. Mert hiszen lehet-e komolyan venni azokat a németeket, akik marakodás közben sem lépnek rá a fíire? Megkerülik a virágágyakat, és kavicsos utakon csépelik egymást? Különben is: Németország Goethe, Schiller, Heine, Thomas Mann, Európa legkulturáltabb országa."

2 A filiszteri erkölcstől irtózó Németh — talán mondani se kell — élvezi ezt a világot: élesztgeti lappangó hedonizmusát. De meglátja benne a spengleri „Untergang"-ot is: a kiúttalanságot. S ez ellentétben áll világképével. 0 változatlanul a nietzschei akarat letéteményese: szenvedélyesen keresi az embert naggyá tevő, önmaga fölé emelő értékeket. Ez a nagyság — ezt fontosnak tartjuk leszögezni — nem azonos a Darwin-féle fajkiválasztási elméletet Ubermensch-eszmévé átalakító nietzschei tannal. Németh nem becsüli értékén túlmenően az ösztönélet világát, amire ráépül az Ubermensch-gondolat. Amikor későbbi ^ráérős" éveiben visszatér egyetemi éveinek egyik alaptudományához, a lélektanhoz, Jung mellett, akit e téren a legnagyobbnak taj-t, a Szondi-féle ösztönlélektant tanulmányozza. Megkedveli Szondit^ mert rendszere a platóni tanításból indul ki. Ha őseredeti módon nem élhetjük ki ösztönünket, akkor magasabb síkon, pályánkon kell ezt cselekednünk. Ehhez a döntéshez bölcsesség kell, és Platón szerint a bölcs: teljesebb ember, egész ember. Egészséges ember. Szondi az „egész ember" ellentétét az átlagemberben látja, aki voltaképpen félbemaradt, egyoldalú, mert nem valósítja meg magában a lélek platóni rendjét, békéjét, egészséges állapotát.

3 Kétségtelen, hogy ez in34