Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A peregrinus korszak

dividualista tan, de éppen ebben rejlik ereje a kollektivista áramlatok idején. A weimari színházi életből is ilyen értékteremtő individualisták ragadják meg Németh figyelmét: Jessner, Brecht, Piscator, Toller, Wede­kind, Zuckmayer stb. Becsülte őket, mert peregrinációja idején szemtől szembe látja és tapasztalja, hogy az első világháború minden megpróbál­t cltáScl. a vereség nyomában járó mérhetetlen szenvedés sem törte meg a német színpadokon tevékenykedő művészek alkotóerejét. Évtizedek múl­tán sem látja ezt másképpen: „Teljesen belső törvényeire hallgatva, még az előadhatóságnak is fittyet hányva kell megfogalmaznia mondanivalóit annak, aki kilép a közönség és a kor áramából, és szuverén módon forgatja fel a dramaturgiát. Giraudoux így írt, és így írt nálunk Tamási Áron is, nem is jutott soha eszembe, hogy Áronnak a hagyományos dramaturgia törvényeit magyarázgassam... Brecht is megtalálta súlyos, szociális, for­radalmi mondanivalói számára az önmagának kimunkált adekvát formát, amihez megteremtette a maga sajátos színházát, megkereste színészeit, és kialakítva azok színjátszó stílusát harcolt egy életen át a konvencióval, de végül is célt ért". 4 Ám ez óriási erőfeszítést, tudást és fogékonyságot igényel. A fogé­konyságot bizonyítja ugyan a hazai színházi élet, amikor 1930-ban bemu­tatja Brecht-Weill Koldusoperáját, de a tudást már nem. Az ősbemutató színhelye a Vígszínház. Az élesen expresszionista stílust nem értő Heltai Jenő fordítja le a darabot, A koldus operája címet adva neki, s a na­turalista stílushoz szokott Szabolcs Ernő vállalja a rendezést. A csúfos bukás valósággal meghatározza az 1929-30-as évadot. Quo vadis Thalia? — kérdezi a budapesti színházi estéket szorgalmasan látogató Kosztolá­nyi Dezső: „Vissza a kocsiszínbe? Vagy a temetőbe, hogy levetve álarcod, csöndesen meghalj, mint bűnbánó és becsületes kispolgári asszonyka?" 5 A bukás a közvélemény tudatából sem hullik ki maradéktalanul. Fennma­rad egy, az akkori Vígszínházat jellemző anekdota, hogy ehhez a darabhoz még a rongyokat is a Sugár és Barna cégnél (akkor a legelőkelőbb szabó­ság) rendeli meg a színház. 6 A berlini egyetemi év, majd az ezt követő, a szabályos beirat­kozást már elengedő, de Bécs, München, Köln, Párizs egyetemeinek és színháztudományi intézeteinek és színházainak látogatását előíró újabb ösztöndíj (amibe kiéli és frankfurti kirándulás is belefér) tovább erősí­tik Németh Antal belső kötődését a hazai színházművészethez. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert már külföldön is kezd ismertté válni, tehát alternatívaként felmerülhetne benne az európai pályafutás gondolata is. Münchenben, ahol Arthur Kutscher vezeti a színháztudományi tanszé­ket, két előadást tart a tanszékhez tartozó Színháztudományi Intézetben. S ugyancsak Münchenben Clara Zieglernek, a híres német tragikának a villájában rendez nagy feltűnést keltő kiállítást (tizenkét színpadmodell és közel száz díszlet- és kosztümterv felhasználásával) Goethe halálának 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom