„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

II. A RENDEZŐ HIVATÁSÁNAK SZERVES RÉSZE: A KÖZÖNSÉG MEGHATALMAZOTT NAGYKÖVETÉNEK LENNI A SZÍNHÁZBAN." (Tovsztonogov)

élő Bárdos szimbolizálta, hogy ugyan a maga egyéniségének szűrőjén át, de azt kívánta folytatni, amit a Thália Társaság abbahagyni kényszerült. Fel akarta használni mindazt, amit Reinhardtnál tanult, szoros kapcsolatot akart tartani a kortárs irodalommal, s modern, színvonalas színházat akart csinálni, mindenek előtt a munkásság számára. Krúdyval íratott darabot, Ady is ígért neki színművet. Hejermans, Anatol France, Franz Theodor Csokor, Strindberg és Bíró Lajos voltak a szerzői. Az Új Színpadnak mindvégig fő törekvése volt a színpadi képzőművészet megreformálása. Ennek érdekében Bárdos Bíró Mihállyal, Rippl-Rónaival, s Gulácsy Lajossal is terveztetett díszletet. Egy évi kísérletezés után bezárta első színházát, bár később ő maga is elismerte, hogy kellő kitartással, talán meggyökereztethette volna vállalkozását a fővárosban. De mindig egy kicsit hamarabb adta fel a küzdelmet, mint ahogy kellett volna. Ugyanakkor mindig megvolt benne az újrakezdéshez szükséges hit, a kellő bátorság és erő. 1918-ban megnyitotta leghíresebb s legtovább élő színházát, a Belvárosi Színházat. Korábbi vállalkozásaiból belátta, hogy az egyfelvonásosok színháza nehezen megy, egész estét betöltő színházat vár a közönség. Intim hatású kis színházában háromfelvonásosokat kezdett játszani. Pompás, versenyképes együttest szerződtetett és irodalmi igényű műsort adott. Szerzői között volt Gábor Andor, Karinthy Frigyes, Zilahy Lajos, Szenes Béla, Harsányi Zsolt, Bíró Lajos, Szép Ernő és Herczeg Ferenc. Két év múlva ettől a színháztól is megvált, de csakhamar újra igazgatott, a nem kevésbé híres Renaissance Színházat. Ott számos külföldi társulatot és színészt fogadott, köztük a moszkvai Művész Színházat. 1926-ban ismét átvette a Belvárosi Színházat, s vitte magával nem rég megnyert színészét Csortos Gyulát is. Itt tűnt fel Tőkés Anna, Makláry Zoltán, Jávor Pál, s a kis Bogyó, azaz Somogyi Erzsi. Itt nyílott lehetősége Somlay Artúrnak, hogy a Hamlet címszerepének eljátszása mellett rendezhesse is a darabot. Bemutatta Szép Ernő Lila akácát, színre vitte Strindberg Haláltáncát, Bárdos többször rendezett is. így az ő nevéhez fűződik az átütő nagy siker, Shaw Szent Johannájának bemutatása Bulla Elmával a címszerepben. 1938 nyarán megvált a Belvárosi Színháztól, s csak 1945 után tért vissza rövid időre. Nagy sikerrel mutatta be Gáspár Margit szatíráját, az Új isten Thébábant. Saját rendezésében színre vitte a Romeo és Júliát. Ebben az előadásban indította el pályáján egyik utolsó felfedezettjét, Kállai Ferencet. Az 1947/48-as évad befejeztével megvált a színháztól, megvált az országtól. Elméleti munkái, színházi szakkönyvei, visszaemlékezései (Az új színpad, Uralkodók és komédiások, Játék a függöny mögött, A színház műhelytitkai) is hitelesítik azt a képet, amit Bulla Elma festett róla, az a színésznő, aki önmaga és Bárdos számára az egyik legemlékezetesebb Belvárosi Színház-i sikert aratta. „Milyen volt mint ember? Színházi ember volt - ezzel azt akarom mondani, hogy más mérték alá esik, mint bármilyen egyéb foglalkozású valaki. Színházi volt a hite, lelkesedése, az újat kereső szenvedélye és a bukások, csalódások utáni gyors