„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

II. A RENDEZŐ HIVATÁSÁNAK SZERVES RÉSZE: A KÖZÖNSÉG MEGHATALMAZOTT NAGYKÖVETÉNEK LENNI A SZÍNHÁZBAN." (Tovsztonogov)

talpraállása. Hiú lett volna? Nem hiszem. De tudatában volt műveltségének, hozzáértésének, ízlésének." Kilencvenkét éves korában hunyt el az Egyesült Államokban. Hamvait, végakaratának megfelelően, hazaszállították. /GYÖRGY ESZTER/ Németh Antal Bp., 1903-1968 Bölcsészettudományi doktorátusa után állami ösztöndíjjal Berlinben végzett színházi tanulmányokat. Pályáját hírlapíróként kezdte és folyóiratokban számos cikket írt a színháztudomány köréből. Még látta Reinhardt rendezéseit, Jessner, Fehling, Piscator és a weimari Németország sokszínű, főleg expresszionista kísérleteit, s mindez mély benyomást tett rá. Hazajövet a szegedi Városi Színház rendezője lett. Egy ideig a Napkelet szerkesztője volt, majd feltűnést keltett Az ember tragédiájáról és a Bánk bánról írott két könyvével. 1935^4-ig a Nemzeti Színház igazgatója. Megújította a személyzetet, teljesen átalakította a színház együttesét. Számos Ódry Árpád keze alól kikerült fiatal színészt és a magánszínházakból több nagynevű művészt szerződtetett. A színház műsorát kibővítette és felfrissítette. Újrarendezte csaknem az összes műsoron levő Shakespeare-drámát. Felújította Molière és Ibsen több darabját. 1937-ben újra életre hívta a Kamaraszínházat. Műsorpolitikája sok megalkuvó vonást mutatott, de nagy érdeme volt Németh László és Tamási Áron felfedezése. Legnagyobb sikerét O'Neill Amerikai Elektrájával aratta. Rendezéseiben főleg a szcenikai hatásokkal foglalkozott, a színészeket a játékmesterek készítették fel. 1937-től 1944-ig a Rádió főrendezője is volt. 1939-től a nyilasok támadták s ez belőle ellenállást váltott ki. Igyekezett megvédeni tagjait a jobboldali támadásokkal szemben, s az illegalitásba kényszerülteket titkon segítette. A németek bevonulásakor elmozdították állásából, s helyét a szélsőjobboldal jelöltjével töltötték be. A felszabadulás után egy ideig a kaposvári, kecskeméti, majd a pécsi színházban mint főrendező működött. 1965-től a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti osztályán dolgozott. Számos elméleti művet írt. /STAUD GÉZA/ Németh Antal kilenc évig, 1935 és 1944 között volt a Nemzeti Színház igazgatója. Ez volt életének legeredményesebb és legvitatottabb korszaka. Pályájára elsősorban elméletileg készült föl: Budapesten, Berlinben tanult, bölcsészdoktorátust szerzett. Eleinte elméleti munkássága volt a jelentősebb: kritikusként és szakíróként publikált különböző folyóiratokban (Magyar Szemle, Napkelet, Pandora), és az 1930-ban megjelent „Színészeti Lexikon" szerkesztési munkálatait végezte, melynek sok cikke máig is értékes, tanulmányterjedelmű összefoglalás volt. Egy