MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1892-03-06 / 7. szám

M \i;y

1; színpad. Nyílt levél Béiiyey István nniak a «Színészek Lapja» szerkesztőjének. Motto: Baráti jobbot a rokon kebelnek; De üssed aki bánt! A pozsonyi színtársulat, hat tagja aláírásával, egy iditványt s egy interpellatiot küldölt a Tek. kormányzótanácshoz, kérve annak a gyűlés napirendjére való kitűzését. A mint mindenki meggyőződhetett, azokban sem az iroda tagjai sem senki más ellen sértés vagy rossz indulat nem foglaltatik. Mindezek daczára Bényel ur jónak látja «udvari» lapja febr. 28-diki számában küldött szerkesztői üzenetben az aláirt 6 tagot s a társulatot sé

rtő gúnyolódással illetni. Tisztelt Bényey ur! honnan veszi ön magának erre a jogot? vagy ismét «beszám il h allan» állapolban méltóztatott lenni? A mi törekvésünk van legalább is olyan tisztességes és jóakaratú, mini az öné, s ha önnek véleménye a mienkkel ellenkezik: módjában van lapjaban írásban vagy a közgyűlésen szóval kifejteni nézeteit s minket meggyőzni. Mert minket a helyes érvek állal, ha vannak meg lehet győzni. De bocsánat . . . meggondolt érvek . . . Hogy beszélhelünk okos érvekről; hisz az ön argumentumai bot és esernyő, mely oly nagy hősiességgel suhogtak tekintet nélkül, hogy a muszkákkal vagy az egyesület érdemes elnökével áll e szemben. — De azután ne esudálkozzék azon, hogy az ilyen gyakran megbokrosodott urat az irodaigazgató diszes állásara mindenki méltatlannak tartja, továbbá, hogy annak a lapnak a megszűnését; melyet ön minden alkalommal felhasznál a szinészet vezetőségének nevetségessé télelére s a saját diszqualfikálására; mindenki melegen óhajtja: Mert azt ugye ínég ön is igen nevetségesnek tarlja, hogy a színeszek anyagi áldozatokkal tartsanak fenn egy lapot, melyben az ö tizelelt hivatalnokuk velők kigorombáskodhassa magát. Több józanságot és önmérsékletet kiván. Pozsony, 1892. márcz. 4. ,1 pozsonyi társulat. A pozsonyi színtársulat interpellátioja és indítványa a következő volt: In t erpel 1 acz i ó. A színész-egyesület központi kormányzó tanácsa elnökségéhez a 1892. márcz. K-án kezdődő közgyűlés alkalmával. Van-e tudomása az elnökségnek illetve kormányzó tanácsnak arról, miszerint némely igazgatók a központ áltál elfogadott, s a minisztérium állal helyben hagyott -zerződési minták mellőzve — saját magok által nyomlulott — amazzal lénvegben teljesen ellenkező, a színészeket lealázó s megkárosító szerződési példányokat használnak s iratnak alá, nem csak de a színészek félrevezetésére még azt is oda nvomHtják, hogy ezen «hamisítvány» a központ által s a magv. kir. belügyminisztérium által jóváhagyott s alapszabályainknak kiegészítő részét képezi. 2. IIa van tudomása, szándékozik-e, amit eddig elmulasztott, hatáskörében szigorúan eljárni, hogy ezek a visszaélések elő ne forduljanak s azokat elkövetők megbüntettessenek; szándékozik-e, szinészeti egyetemet értesítendő, miszerint aláirt szerződéseiknek a hivatalos mintától eltérő részei minit jogtalanok figyelmen kiviil hagyandók s érvénytelenek. Továbbá, mert ezen jogsértő igazgatók egy része — n törvényt végrehajtó — s a színészek ügyeit tiszta meggyőződéssel vezető kormánytanácsban ülnek; szándékozik-e, mint oda nem illőket, a tanács tagjai közül haladék nélkül kitöröltetni. Gyöngyi Izsó, Déri Béla, Bartha János, Bognár János, Gireth Károly, Komjáthi János. Indítvány! Az 1892-diki márcz. 8-án tartandó színész-közgyűlés előterjesztendő. Tekintettel azon körülményre, hogy n színész-egyesület most a nyugdíjazás kezdetén sem tudja már az igénylőknek a teljes nyugdijai kiűzetni s hova-továhb még kevesbbé lesz képes. Tek intettel továbbá arra, hogy a központi iroda személyzet fentartésa a nyugdíjból közel 3000 frt igényel, mely összeggel 4—6 színésznek lehet biztosítani öreg napjait. — Végül tekintettel arra, hogy a központi iroda személyzetének száma épen nines arányban az irodában végzendő munkával; alulírottak indítványozzuk, miszerint mondja ki a közgyűlés : 1-ször, hogy «a közpozti iroda» s annak személyzetének föntartása nem haladhatja meg az állam állal e czélra adott 5000 frt (évenkint) beleértve a központi iroda helyiségéért fizetendő bért is. 2-szor. Bizzon meg a közgyűlés egy 6—10 tagból álló bizottságot, mely a fenti kereten belőli állásokat, hivatalokat s azoknak munkakörét megállapítsa. Foglalkozzunk zenészeinkkel is. Miből származik a zenekari tagok gyakori szerződésszegései ? Erre az az egyszerű válasz: mivel nem kebelzetiek! Hány jóravaló zenészünk van ki örömmel fizetné a tagsági és nyugdíj-illetéket, csakhogy agg napjaira némi biztositéka legyen. Igaz, hogy a zenészek nagyobb '«ze külföldi: éji azért kell őket belevonni kebelzetünkbej^ogy ezáltal honossá váljanak és nem koczkáztatná szerződésszegéssel a befizetett tőkét, nem volna az igazgató annak a kellemetlenségnek kitéve, hogy szerződött zenészei az előleg vétele után egyebet gondolva néki hátat fordítsanak. Ha kebelzeti tagokká válnak nemcsak az ő válságos helyzetükön lenne javítva, hanem nyugdijtőkénk is gyara|)odna, s az igazgatók még azon mailtiáktól is mentve volnának, hogy a saison közepén váljék valamelyik zenészei szegövé. ^ A közgyűlés fenti czikkecskémet nem * ártani ha figyelembe részesili és az abban felhozott tárgyat, mely látszatánál sokkal lényegesebb: megvitatja. Tin ray. A temesvári szingyámolitó-egylet jelentése az egylet fennállásának nyolez esztendejéről. »Nyolcz év sikerei.« Emelt fővel Írhatjuk e szavakat azon időszak története fölé, amely egylelünk létezésének alapszabályszerü első cziklusán túlmenve, összesen nyolcz évre szóló működésünket tárgyalja. Az első nyolcz év eredménye, melyről itt rövidesen beszámolni akarunk, dúsan beváltott mindent, amit egyletünk alapításakor a legmerészebb reménykedés szinte délibábszerű messzeségben igért s amit mi, legalább ily rövid idö alatt, elérhetlennek tartottunk. Otthont teremtettünk Temesvárott a magyar színészetnek; virágzásra segítettük azt a vándorbotot, melyet évekkel ezelőtt, az első teljes téli évad ünnepélyes megnyitásakor, koszorús költőnk. Jókai Mór sajátkezüleg plántált városunk földjébe. C.s8k segítettük, mondom, mert ami ma oly jóleső elégtételt ébreszt bennünk az nem lehet egyéb a zászlótartó édes önérzeténél, aki nehéz küzdelemből diadalra viszi a a gondjára bizolt szent jelvényt. A mi zászlónk már magában legyőzhetlen, mert rajta egy ezredéves állameszme, a nemzeti művelődés és a magyar szó hármas varázsfogalma fénylik. Egyletünk csak zászlótartó volt, de mint ilyen hiven és lelkesedéssel végezte feladatát. És mert ezen magasztos eszmék szolgálata csak társadalmi úton vezethet igazi sikerre, részünkre, mint a kik ez iránvban a kezdeményezés munkáját végeztük: az érdemből és a siker dicsőségeiül megköveteljük csorbítatlanul a minket illető részt. Mintha <• ak a mi zászlóbontásunkra várt volna. Temesvár polgársága és közvéleménye: alighogy egyletünk jelszavát a hazai.as körök hangoztatni kezdtek, a magyar -zinészet, a melynek itt soha azelőtt állandó otthona nem volt. egyszerre mintegy varázsütésre megszűnt idegen lenni a város falai közt: a polgárság vezetői, kik akkor zászlónk alá sorakoztak volt, mind szélesebb körlien szereztek népszerűséget a magyar Thaliának ; zengzetes honi nyelvünk mind nagyobb számban vonzotta a színházba Temesvár művelt közönségét: tanácskozhattunk már-már egv állandó téli magyar szindenvről Temesvárott. Meg volt törve a jég. az évtizedekig tartó közöny jege. MM