MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1892-03-06 / 7. szám

64 MAGYA

K SZINPAD. Tagadhatlan, hogy a mögöttünk levő nyolcz év javarésze, daczára hazafias köreink eléggé nem magasztalható magatartásának, nehéz kiizdelmekbeu telt el; ismételten válság fenyegette ügyünket s lelkünket vajmi gyakran kisértették a csüggedés árnyai. De e küzdelmek és nehézségek miatt egyletünk ép oly kevésbé volt okolható, mint a hazafias ügy érde

1 ében működő többi tényezők; a válságokat mindig az illető vállalkozók magánzavarai és az azokból folvó tervnélküli művezetés okozták. És ha azt mondjuk, hogy ép ezen válságok megannyi fényes lapot képeznek a nemzeti czélért folytatott küzdelmünk krónikájában, úgy ez állításban leginkább az egyletünkön kivül álló tényezők dicsérete foglaltatik. A legelső díszhely ezek sorában Temesvár szabad királyi város törvényhatóságát illeti meg. Nemcsak hogy ennek vezetői és nevezetesen Török János volt polgármester adták ki legelőször a jelszót a magyar színészet állandósítására, de e testület zöme is lángoló lelkssedéssel karolta fel elejétől fogva az eszmét. A városi törvényhatósági képviselő testület, melyben pedig legtöbbnvire idegen nyelvű polgártársak foglalnak helyet, már 1883-ban egyhangúlag szavazott meg ezen időponttól fogva mind e mai napig ezreket és ezreket a hazafias czél megvalósítására. És ez az áldozatkészség ki nem apadt, ez a lelkesedés le nem lohadt, még akkor sem, valahányszor lelkiismeretlen vagy ügyefogyott magánvállalkozók ferde helyzetbe juttatták ügyünket; pedig ez vajmi gyakran történt. Török János távoztával mindenkép méltó utódja, dr. Telbisz Károly vette kezébe a városi ügyek vezetését. Ő is miként elődje a magyar Thaliának atyailag gondoskodó őre, fáradhatlan buzgalmu, lelkesült ' apostola, ki ügyünk előmozdítása körül eléviilhetlen érdemeket szerzett és szerez most is nap nap után. Ámde a hivatalos körök lelkes áldozatkészsége mellett mégis csak a közönség volt az, a melynek magatartása ügyünket diadalra segité. A szinházlátogatási kedv napról-napra, évről-évre fokozódott s ma máibüszkén mondhatjuk, hogy Temesvárott e túlnyomóan idegen ajkú városban, csak a magyar színháznak van immár állandó, biztos közönsége; oly tény, mely nyolcz év előtt még elérhetetlen ábrándképnek látszott. És ebben a tényben látjuk mi küzdésünk legszebb jutalmát, mert ez bizonyítja, hogy czéltudatos működésünknek még a lakosság azon rétegeiben is vólt sikere, ahol a nemzeti jelszavak iránti fogékonyság talán sokkal kisebb, mint a gyakorlati előnyök iránti érzék. Talán, mondjuk, van olyan része is polgárságunknak, amely temperamentumánál és gondolkodásmódjánál fogva, nem lelkesedésbői, de a nemzeti áramlat iránti loyalitásból karolta lel a magyar színészetet s talán közrejátszott ebben a pratikus szempont is, tudván, hogy egy virágzó, kulturális rendeltetésének magaslatán álló színháznak a szellemi élet fellvilanyozásán kivül gazdaságilag és a helyi forgalom szempontjából is mily kiváló jelentősége van. És ebben nem is ért csalódás senkit. A megszilárduló színházi viszonyok révén a téli idény általános forgalma mindinkább emelkedik s egy-egy előadásra Délmagyarország számos vidékéről jönnek látogatók, bizonyságául annak, hogy színházunk jó hire ide vonzván a délvidék intelligencziáját, Temesvár városa hoya tovább nemcsak névszerint lesz ezen országrész irányadó szellemi központja. A nem magyar ajkú polgártársak fentérintett magatartása a magyar értelmiségnél meleg méltánylásra talált s bizonyos kölcsönsséget szült, amely abban talált kifejezést, hogy a tavaszi rövid német staggionék iránt viszont a magyar közönség volt kevésbé tartózkodó. Szükség is volt erre, mert a német szinház az utóbbi években már csak ily módon húzhatta ki különben is rövidre szabott idejét. Mindezek folytán talán szabad reá mutatnunk arra, hogy sikerült elkerülnünk a legnagyobb hibát, a mely a legtöbb magunkféle egyletnek eredendő bűne szokott lenni: a túlbuzgóságot és tapintatlanságot. Suaviter in modo, fortiter in re, lépésről-lépésre haladtunk a kitűzött czél felé, számolván az adolt viszonyokkal, legyezgetve a hol kellett, bizonyos gyöngeségeket. Tapintatunk, mely soha nem ment a czéltudatos előnyomulás rovására, képezi sikereink legfőbb nyitját. Magában egyletünkben pártbeli és társadalmi különbséget nem ismerünk s eddigi működésünk a testvéries vállvetett buzgólkodás képét mutatja. Ép ily szívélyes viszony áll fenn egyletünk és a hazafias czélok másik lelkes barczosa, a magyar színészetért szintén bő kézzel áldozó magyar nyelvterjesztő egyesület közt s bálás elismeréssel adózunk Temesvár város törvényhatóságának is, amely, elől járván a magyar sziniigy intézésében, egyletünknek is, mint a folytatott levelezésből kiderül, messzemenő befolyást enged s bennünket minden mozzanatról lekötelező szívességgel értesít. Számokba foglalva azon anyagi áldozatokat, miket Temesvár és Temesmegye törvényhatósága és más nagylelkű adakozók, továbbá a magyar nyelvterjesztű és a szingyámolitó-egylet a lefolvt hat év alatt együttesen tett le a nemzeti czél oltárára: körülbelül 35.000 forintnyi összeget nyerünk, amely összeghez körülbelül tizenegyezer forintot tagjainak filléreiből a temesvári szingyámolitó-egylet hordott össze. Amig azonban ügyünket diadalra vittük, egyletünk beléletében igen komoly fordulóponton kellett túlesnünk. 1880 elején ugyanis lejárván a tagok kötelezettségének első hat évi cyklusa, tagjaink sorából számosan kiléptek. Ez a válság is azonban szerencsésen elmúlt, anélkül, hogy egyletünk fenállását legkevésbé is hátrányosan érintette volna. A hat évi cziklus lejártával számosan hagyták el egyletünket és köztük, sajnos, néhányan, akik közéletünkben előkelő állást foglalnak el; de ezekért nyertünk néhány lelkes uj tagol és megnyugvással konstatálhatjuk, hogy összegyűjtött 7000 frton felüli tőkénk kamataiból és körülbelül 100 tagunk befizetéseiből a jövőben ís képesek leszünk megoldani feladatunkat, a mely talán kevésbé lesz küzdelmes, de nem lesz kevésbé fontos; inert most már arról van szó, hogy biztosítsuk is ozt, a mit annyi áldozatok árán megteremtenünk sikerült. Válság jellegével bírt ránk nézve azon körülmény is, hogy egyletünk alapitója és fenkölt szellemű pártfogója, Ormós Zsigmond volt főispán, aki disz°s állásának bokros teendői közt mindig kiváló előszeretettel és a kegkisebb részletekre kiterjedő gondoskodással vezette működésünket, megrongált egészsége miatt 1889 elején teljesen a magánéletbe vonult vissza s egyletünk ügykezelésébe sem kivánt többé befolyni. E válság közepette alelnökeink egyike, néhai Jakabffy Pál törvényszéki biró ur volt működésünk éltető eleme, aki az egylet fenállása óta ügyünk körül szerzett érdemeit ezáltal még inkább öregbítette; de a ki mindnyájunk igaz fájdalmára a mult év végén hirtelen elhunyt, gyászba borítva nemcsak közbecsülésben álló családját, de kiválóképen egyletünket is, amelynek kebelében az ő elhunyta l'ajdalmas ürt hagy hátra. Időközben, 1889 elején Temevármegye és Temesvár szab. kir. város uj főispánját, Parnói dr. Molnár Viktort sikerült az elnöki tisztségre megnyerni, aki e polczon egyletünk ügyeit bölcs körültekintéssel, erélylyel, és a magyar sziniigy iránti igaz lelkesedéssel intézi. Önmagunk penegvrikusai voltunk e vázlatos áttekintés túlnyomó részében; de ez öndicséret jogos, mert elért sikereinket büszkén yésheljük bele abba a sarkkőbe, amelylyel e sorok alakjában ezennel ünnepiesen jelöljük meg nyolcz évi fenállásunk időhatárát. Ott áll majd ez a jelkő a napjainkban divó anyagias törekvések országútján, szent symbolumként hirdetve egyletünk fenkölt hivatását, dicsérve az eszményi törekvéseknek és a hazaszeretetnek eme szerény oltárát, mely előtt a közvéleménz kell hogy kalapot emeljen. Barát Annin, titkár. Egyleti tisztikar: dr. Molnár ViktorTemesm. és Temesvár szab. kir. város főispánja elnök. dr. Telbisz Károly Temesvár szab. kir. város polgármestere alelnök. Nagy György kir. tan. jószágigazgató alelnök. Barát Ármin hirlap-szerkesztő titkár, dr. Fáy Ignácz ügyvéd másod-titkár. Dobján László tanár pénztárnok. Steiner Ferencz gyógysz., ellenőr, dr. Barta Ignácz ügyvéd egyleti ügyész. Választmány : Arader Henrik közúti vaspálvai igazgató. Babusnik Ágoston takarékpénztári igazgató, dr. Rreuer Mór ügyvéd. Deschán Achill Temesmegye alispánja. Dobó László megyei főjegyző, buziási Eisenstäter Ignácz kereskedelmi és iparkamrai elnök. Horváth Jenő kir törvszékt biró. Hirsch Ignácz ügyvéd. Jeszenszky Béla ügyvéd. Kalmár Lajos ügyvéd, Kisfaludy Kálmán ügyvéd Kisfaludy Zzigmond ügyvéd dr. Laky Mátyás főreáliskolai igazgató, dr. Mály Antal orvos. Menczer Rezső főmérnök. Capdebó Lajos birtokos. Nagy László helyettes polgármester, dr. Niamessny Gyula ögyvéd. ifj. Ormós Zsigmond kir. tanácsos. Plausich Mátyás kir, közjegyző. Pontelly István plébános (Szabadfalu). Rózsa Imre ügyvédi dr. Stefanovits Sándor városi főorvos. Ttumpfoll Ede ipaiskola.