Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA AZ EGYKORI CSÍK VÁRMEGYE (AL- ÉS FELCSÍK, GYERGYÓ, GYIMES, KÁSZON) TERÜLETÉN Nagy Zsolt Bevezetés A nemzetközi kutatásban többféle vélemény él a táj és ember, illetve a tájban élő ember és kultúrája összefüggésének értelmezésében, s a magyar néprajz is megosztott abban a kérdésben, hogy a földrajzi tájak milyen módon függenek össze a (paraszti) műveltség regionális tömbjeivel.1 Mivel egyértelműen a természeti táj karaktere befolyásolja azt, hogy melyek lehetnek a fontosabb gyűjtögetett és termesztett élelmiszernövények (például van-e gyümölcskultúra), így jómagámnak is e temérdek elképzelés és értelmezés valamelyikéhez tanulmányom elején szinte kötelező érvénnyel csatlakoznom kell, írásom elméleti keretét körül kell határolnom. Amellett, hogy a környezeti-ökológiai viszonyok csak egyes növényi kultúrák meghonosítására adnak lehetőséget, a gyümölcskultúra vizsgálata során számomra mindigis eldöntendő kérdés marad egy régió kutatásakor, hogy a felkínált lehetőségeken túl a helyiek miért döntenek egyik vagy másik gazdasági ágra való - különböző mértékű és minőségű - szakosodás mellett. Az adott népesség ökológiai kényszerűségekhez való alkalmazkodásának következménye ez is vagy esetleg etnikumból, mentalitásból adódó sajátosság? Kultúrakutatóként természetesen elsősorban utóbbi mellett foglalok állást s tanulmányom - részben ezért is - az angolszász antropológia által kezdeményezett etno- ökológiai irányvonalat kívánja képviselni. Az elsőként Charles Frake2 és Harold C. Conklin3 által használt etnoökológia fogalmat olyan jelenségek leírására tartom fenn, amikor egy adott népcsoport (jelen esetben az egykori Csík vármegye területén élő székelyek, örmények, romák, románok stb. alkotta népesség) saját ismeretei, meghatározásai és a világról alkotott képe révén többféle módon viszonyul a természeti környezetéhez, s ez a gyümölcskultúra területén is korszakonként más- és másféleképp nyilvánul meg. Ugyanakkor a Julian Steward által képviselt kulturális ökológia irányzathoz is csatlakozni kívánok,4 hiszen - mint már a fentiekből is kiderült - vallom, hogy a természeti környezet szoros kapcsolatban van a kultúrával és fordítva. Julian Steward-al ellentétben e kultúrát azonban nem feltétlenül adaptációs stratégiaként vagy természeti adottságokhoz való alkalmazkodási rendszerként fogom fel, inkább arra keresem a választ, hogy természet és kultúra adott helyzetekben milyen mértékben, hogyan viszonyulj) egymáshoz. Nem kívánom kerítésekkel elválasztani a társadalom- és természettudományok rendszerszerű összefüggéseit, nem szeretnék ezek közé fölülről vagy kívülről mesterséges határvonalakat sem húzni (a népi kultúra egy szeletét vizsgálva nyilván tanulmányomban elsősorban a társadalomtudományi megközelítés dominál majd): a természet- tudományi kérdések és módszerek, az ökológiai tényezők figyelembevétele révén lehetőséget kívánok adni magamnak arra, hogy természet és kultúra közötti interakciókra, kölcsönhatásokra figyeljek, s 1 VlGA 2007, 14. 2 Frake 1962. 3 Conklin -1969. 4 Steward 1997. Kritikáját lásd: SÁRKÁNY 1979. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 345-380 345
