Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
NAGY ZSOLT ilyen módon pedig a témámat érdemben tárgyaljam. Fontosnak tartom kihangsúlyozni még, hogy a kulturális ökológiából kibontakozó ökológiai illetve kulturális materialista antropológiától teljes mértékben elzárkózom,5 csupán azt állítom, hogy az irányzat ember és környezete viszonyában kínálhat új felismeréseket témám kibontása során. A tanulmány tárgya, célkitűzései, felépítése A közbeszédben, a médiában, de még a történeti-néprajzi (szak)irodalomban is ritkán esik szó az egykori Csík vármegye területén található kistájak (Al- és Felesik, Gyergyó, Gyimes, illetve Kászon) településeinek gyümölcskultúrájáról, holott e vidék nem csak a gyűjtögetett vadon termő gyümölcsökhöz fűződő, szerteágazó tudásanyag miatt, hanem a még feltáratlan több évszázados termesztési- nemesítési törekvések, hagyományok okán is fokozottabb figyelmet érdemelne a kutatók részéről. A vizsgált régió a köztudatban napjainkban a pityóka (burgonya, Solanum tuberosum L.) hazája; a helyiek önmeghatározásának is fontos eleme, identitásformáló tényezője. E kerti s később szántóföldi termesztésbe bevont gumós növény meghonosítása, elterjesztése azonban néhány évszázaddal ezelőtt még jelentős akadályokba ütközött. 1769-ben Csíkszék még azzal védekezett az államilag elrendelt burgonyatermesztés ellen, hogy rossz a földje és ezért nem veti az új növényt,6 s a parasztok között általánosan elterjedt hiedelem volt, hogy a burgonya vonzza a vakondokat és más férgeket, termesztése a talajra nézve káros, föld alatti megvastagodott, gumós szára emberi fogyasztásra alkalmatlan, betegségeket (francia betegséget, vérbajt) terjeszt.7 Nem csoda hát, ha a 18. század végén kászoni pásztorgyerekek a krumpliültetvényeket szándékosan pusztították.8 Napjainkra e gondolkodásmód éles ellentétét dokumentálhatjuk. Minden csíki és gyergyói gazda meggyőződéssel vallja, hogy a táj természeti adottságai kedveznek a növénynek, kiemelik a burgonya jótékony, bőrtisztító, kelés- és sebgyógyító hatását, megemlítik B és C vitamin tartalmát, Csíkszeredában pedig önkormányzatok, civil szervezetek és turisztikai irodák bevonásával rendszeresen szerveznek identitáserősítő és turistacsalogató szándékkal ún. Pityókafesztiválokat, amelyek néhány év alatt a környék „kulináris csúcseseményeivé”9 lettek. Míg tehát a 18. század második felében a vidékre még egyáltalán nem volt jellemző a burgonyatermesztés, ma már székelyföldi (sőt belső-erdélyi) viszonylatban is az első számú krumplitermő vidékek között említi mindenki a Gyergyói-, Csíki-, illetve Kászoni-medencéket.10 Manapság már azt is kevesen tudják a monokultúrára szakosodott helyi pityókatermesztők közül, hogy valójában e lágyszárú növénynek az adott térség éghajlati viszonyaitól eltérő, jóval melegebb és csapadékosabb időjárás kedvezne.11 Ha tehát egy ilyen növényt - a kezdeti kedvezőtlen fogadtatás és előnytelen ökológiai, klimatikai viszonyok ellenére is - néhány évtized alatt (a 18. század utolsó évtizedeire)12 sikerült az állami és egyházi szerveknek, valamint az értelmiségieknek meghonosítaniuk a nép körében, akkor jogosan tehető fel a kérdés: mi történt a gyümölcstermesztés és -nemesítés előmozdítása terén, amely az egykori Csík vármegye területén több tekintetben is a burgonyához „hasonló cipőben járt” a 19. században? A gazdasági 5 A Julian Steward utáni nemzedék, az ökológiai materialista antropológusok a kultúra vizsgálatakor egyensúlyi modellt használtak, amely az energia áramlását figyelte az ökoszisztémában (lásd például: HARRIS [1966] 2003; RaPPAPORT [1967] 2003). Az irányzatról lásd bővebben: BlCZÓ 2003. 6 Kosa 1980,21. 7 Balassa I960,68. 8 KÓSA 1980, 21-22 és 40. 9 PlTYÓKAFESZTIVÁL 2012. 10 KÓSA 1980, 127. Azt azért meg kell itt jegyeznünk, hogy bár Csík vármegye területén a burgonya mindennapos eledel, de csak ritkán válik áruvá, mert a lakosság anyagi megélhetésének fő forrásai az erdőmunka, az állattartás stb. (Uő. 1968, 122). 11 Csák, MÁNDY 1964, 125; KÓSA 1980, 99-100. 12 Ua., 21. 1815-ben a csíkiak már nemhogy tiltakoztak volna, de minél hamarabb kérték az államtól a vetőgumót (Ua., 23). 346
