Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
frissen tartására és sérülésmentes szállítására. A leszedett gyümölcsöt házilag dolgozták fel (általában kompótnak, szirupnak, lekvárnak, aszalványnak stb.), nyersen csak nagyon ritkán és csak bizonyos gyümölcsféléket (például mogyorót) fogyasztottak, így nem csoda, ha Vitos Mózes egy 1884-es feljegyzésében a nyers gyümölcsöt fogyasztó cigányokat „félvadak” jelzővel illette.22 Érdekes, hogy a vadgyümölcsök (például a málna) nyersen való fogyasztása - talán ebből adódóan - napjainkban sem jellemző a helyi lakosság körében.23 Az egykori Csík vármegye területén gyűjtögetett vadgyümölcsök sorravételét egy fenyőalakúak rendjébe tartozó ciprusféle, a közönséges boróka (Juniperus communis L.) és védett változatának (Juniperus nana L.) érett, kékes színű tobozbogyójával, az ún. borókabogyóval, borsikával, borsika- bogyóval, borostyánnal, fenyőborssal vagy fenyőmaggal kell kezdenünk. A boróka főként a csíki és gyergyói fenyvesekben gyakori örökzöld növény, de megtalálható a Gyimesekben és Kászonokban is. Elterjedtségét számos helynév (például a gyergyószentmiklósi Borka vészé, Boróka, Borzóka vagy a gyergyóditrói Borzóka hegy)24 25 is tanúsítja. Húsos, kétéves tobozbogyóját általában késő nyáron gyűjtötték, s ennek íze, színe, illetve a boróka friss hajtásainak illata döntötte el, hogy megfelel-e az előírt kívánalmaknak.23 A begyűjtött termést, mennyiségétől függően fenyővíz (borókapálinka) és lekvár készítésére, sajtok, savanyúságok és húsok fűszerezésére, ízesítésére használták. Régebben kedveltebb erdei termény lehetett, mint napjainkban s fogyasztásának, felhasználásának is több módját ismerhették, amely megállapításomat néhány 18. századi inventárium-bejegyzés is alátámasztja (például a gyergyószárhegyi Lázár kastély 1742-es leltárában több helyütt találkozhatunk az említésével26). Sajnos e növény lelőhelye az erdőkitermelés és környezetszennyezés következtében fokozatosan visszaszorulóban van. A táj efféle átformál(ód)ási folyamata Csík vármegyében már a 19. században megkezdődött,27 s napjainkra csúcsosodotott ki. Érdemes említést tenni arról például, hogy a régióban az 1800- as évek második felétől kezdtek eltűnni a medencék belsejében meglévő erdőfoltok, ekkor szárítanak ki több mocsaras területet, s végleges mederbe is ekkor terelték a vízfolyásokat.28 Mindez nem csak a boróka, hanem számos más növényfaj, köztük több gyümölcs fokozatos eltűnéséhez vezetett. Ha abból a feltevésből indulunk ki, miszerint a fent említett emberi beavatkozások következtében a természetes környezet változásokon ment át, de ezt a gyors változást a helynevek sokkal lassabban követték és máig őrzik a környezetnek a névadás pillanatában rögzített képét, dokumentumként szolgálnak a hely eredeti növényborítottsági vagy gazdálkodástörténeti állapotára nézve, s közben azt is feltételezzük, hogy a névadás alapja egykor nem a mindenhol megtalálható fenyő volt, hanem egy olyan motívum, mely az egyén és a közösség számára is egyértelműbb (tehát például egy valamivel ritkább faféle), akkor helyneveinket sorravéve számos vadgyümölcsféle egykori jelenlétére következtethetünk. Például a „tölgy”, „csere” és „bükk” szavakat tartalmazó helyneveink29 sokasága _______A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA ... 22 VlTOS 1894, 424. 23 RÉDAI2013. 24 Saját gyűjtés. 2013, Gyergyószentmiklós és Gyergyóditró. 25 Kisné Portik 2006,40. 26 Uo„ 99-100. 27 E téma gyergyói vonatkozásaival Tarisznyás Márton külön tanulmányrészben (A termőföld meghódítása és az erdőtakaró változásai) foglalkozott. Lásd: TARISZNYÁS 1982/c, 45-51. 28 Uő. 1982, 15. 29 Lásd Gyimesbükk és Tölgyes településnevek vagy például Csíkcsomortánon: Cserehomok (Saját gyűjtés. 2013, Csíkcsomortán); Csíkdánfalván: Cserére menő (Saját gyűjtés. 2013, Csíkdánfalva); Csíkmenaságon: Bükkfalva, Bükkös (Saját gyűjtés. 2012, Csíkmenaság); Csíkrákoson: Csere (Saját gyűjtés. 2013, Csíkrákos); Csíkszentdomo- koson: Cserefarkalók utcája (VÁMSZER 2007, 147); Csíkvacsárcsiban: Csereaj, Csereaj út, Csere-erdő (Saját gyűjtés. 2012, Csíkvacsárcsi); Gyergyóalfaluban: Borzont-Bükke, Bükkfő, Bükkháta mezeje, Kerek Bükk, Keskeny Bükk, Kis Bakta Bükké (Saját gyűjtés. 2012-2013, Gyergyóalfalu); Gyergyócsomafalván: Kicsi Bükk, Köbükké (Saját gyűjtés. 2013, Gyergyócsomafalva); Gyergyóditróban: Bánya bükké, Bükk, Keskeny Bükk, Lapos Bükk, Magos Bükk, Makkos, Orosz Bükk (Saját gyűjtés. 2012, Gyergyóditró); Gyergyókilyénfalván: Felső Bükk (Saját gyűjtés. 2012, Gyergyókilyénfalva); Gyergyóremetén: Bükk, Eszenyő Bükk, Égetett Tölgyfa, Hegyes Bükk, Kicsi Bükk vagy 349
