Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
CSÍKSZEREDA A 18. SZÁZAD ELEJÉN Pál-Antal Sándor ■ A mezőváros A 17. század vége s a 18. eleje szokadan megpróbáltatások ideje országszerte, az a korszak, amikor az Erdélyi Fejedelemség Habsburg fennhatóság alá kerülését két évtizedig tartó fegyveres harcok és természeti csapások is kísérték. Annak szenvedő alanya lett Csíkszereda is. Az alábbiakban a mezőváros akkori életét szándékozunk közelebbről megismerni és ismertetni. Nehéz feladatra vállalkoztunk, hiszen egy pár összeíráson kívül alig maradt fenn a város régebbi múltjára vonatkozó forrás jellegű levéltári anyag. A kutatásaink során felszínre került adatok azonban elégségesnek bizonyultak egy rövid várostörténeti fejezet összeállításához. A 18. század elején, a Székelyföldnek 10 városi rangú települése volt. Ezekből egy, Marosvásárhely, szabad királyi város, a többi - Bereck, Csíkszereda, Felvinc, Illyefalva, Kézdivásárhely, Nyárádszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely - „oppidum” címet viselő mezőváros. Csíkszereda, a mai Hargita megye közigazgatási központja a Csíki-medence középső részén terül el. Előnyös földrajzi fekvése, mint a közlekedési utak találkozási helye, eleve kereskedelmi központ szerepet biztosított számára. Itt találkozott az Olt völgyében Brassó felé vivő észak-déli irányú út, amely összekötötte a Felcsíki- és a Alcsíki-medencét egymással és a távolabbi vidékekkel, valamint a nyugat-kelet irányú Székelyudvarhely felől jövő és a Gyimesi-szoroson keresztül Moldvába vivő közlekedési vonal. Csíkszereda nem egy spontánul kialakult település, hanem széki egyezség értelmében létrehozott vásáros hely. Két szomszéd falu, Zsögöd és Csíktaploca - az egyik alcsíki, a másik felcsíki település - határából kiszakított hasznavehetetlen vizenyős területre épült.1 A város belterülete és határa kelet-nyugati irányban nyúlványszerű alakot öltött. A Székelyudvarhelyre vivő út két felén ellipszisként fokozatosan kiszélesedett, majd orsó alakúan összeszűkült, vagyis orsós települést alkotott. Vásáros hely lévén, a középen kiszélesedett részen tartották a vásárokat, ahol helyet is biztosíthattak vásáros napokon a sátrak felállítására. Egyházilag a 18. század közepéig nem volt önálló, a csíksomlyói egyházközösséghez tartozott. Addig az istentiszteletet egy kis kápolnában tartották a polgárok számára. Csíksomlyótól 1751-ben szakadt el és vált önálló egyházközséggé. Saját templomot pedig 1758-ban épített. Az 1711-ben kötött szatmári békével végződő II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc után a Habsburg-birodalom tartósan berendezkedett az Erdélyi Fejedelemségben. Ennek minket is érintő egyik következménye, hogy a Csíkszereda közvetlen szomszédságában, Martonfalván fekvő Mikó-várba katonaságot telepítettek. A várat 1714-1716-ban felújították, és a körülötte lévő területet is a hadsereg számára lefoglalták, elvéve több martonfalvi lakos telkét és földjét is.2 A katonaság megjelenése és állandó itt tartózkodása érezhetően befolyásolta a városiak mindennapi életét. Egyrészt bizonyos szolgáltatásokat ún. „serviciumokat” kellett tegyenek a katonaság számára, amelyeket gyengén fizettek, illetve alacsony árat szabva számították be azt az adóba. Másrészt azonban a különböző szolgáltatásokból származó kereset, elsősorban a katonák itallal való ellátása, élénkítőn hatott a helyi kereskedelemre. 1 ORBÁN 1868, 23. 2 A kérdéssel kapcsolatos adatokat részletesebben lásd: SZŐCS 2005, 43-47. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 291-308. 291
