Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: Elemi oktatás Csíkszékben 1571-1800.1. rész

egyházas község. Rákoson 53,18 forint a bevétel összege, míg Szentmihályon ez az összeg csupán 16,27 forint. Mindezekben a községekben, mind a többi „megyében", az iskolamesternek háza, kertje volt, és kisebb-nagyobb, az egyház tulajdonát képező szántót és kaszálót használt. Tűzifáról is gondoskodott a község. Változó nagyságú, de nem túl jelentős összegű stólapénzből harmadrészt kapott a kántor.

19 Az iskolamesterek, tanítók keresetének valódi, reális értékét az döntötte el, hogy a nekik fizetésként juttatott kalangyák hány köböl, véka gabonaszemet eresztettek. A kalászból mennyi gabonát tudtak kicsépelni. Lényeges dolog volt a hozam. TRÓCSÁNYI Zsolt, aki az 1750-es adóösszeírás adataira támaszkodva úgy találta, hogy Felcsík 21 falujában egy szem vetőmag hozama alig haladja meg a két szemet. BENKŐ Károly a 19. század közepén úgy tudta, hogy Csíkban egy szem gabona 3-4 szemtermést hoz. Gyakran még annyit sem. Jenőfalván 1778-ban egy véka búza 2,88, tehát majdnem három véka termést adott. Ugyancsak Jenőfalván 4 véka árpából elvetve 12 kalangya termés lett. A 12 kalangya 12 véka szemtermést eredményezett. Ditróban 1809-ben a zabnak kalangyája 2 véka szemtermést adott. Kadácson (Udvarhelyszék) 12 vékás zabvetés 33 kalangyát eredményezett. Ebből 40 véka szemes zabot csépeltek ki. Az arány 1:3,3-hoz. 1 szem 3 egész 3 tízed szemet hozott. Ilyefalván (Háromszék) 4 véka (1 köböl) rozs, 6 kalangya kalászos gabonát eredményezett. Minden kalangya 2-2 véka szemrozsot eresztett. Az arány 1 a 3-hoz. Csíkszékben egy kalangya ritkán eresztett 1 véka gabonánál sokkal többet. Még ritkábban 2 vékát.

20 A gyergyói kántorok az erdélyi Főkormányszékhez (Gubemiumhoz) küldött előterjesztésükben, amelyet a madéfalvi veszedelem (1764) évére kelteztünk, azt írják, hogy a magyarok a kereszténység felvétele után minden egyházközség (megye) élére egy lelkészt helyeztek. Melléje segítségül kántort állítottak, akit „megyés mesteri" titulussal illettek. Teendőik sokasodása miatt, idővel a megyés mesterek arra kényszerültek, hogy maguk mellé segítőtársakat állítsanak. Ezek voltak a tanítók, harangozok. Emellett a községek több helyen termőföldet szakítottak ki, vagy egyének adományoztak az egyháziak javára. KOVÁCS András - KOVÁCS Zsolt: i. m. 116-143.; GyÉLt. Az 1732-es (?); az 1735ös vizitáció okiratai. BENKŐ Károly: Csík-, Gyergyó, Kászon. Kolozsvár, 1853. 43.; IMREH István: Erdélyi eleink emlékezete. Budapest, 1999. 264-265.