Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

KESZTHELYI II (KESZLI) MIHÁLY (1922-) a Csepel SC és a Csepeli Vasas összekötője, 1946 és 1953 között 6 alkalommal volt válogatott és 1 gólt ért el. — Technikás, stílusosan játszó, ügyesen irányító játékosnak bizonyult. A támadófedezet szerepkörében is kitűnően megállta a helyét. Nagy területen játszott. Szorgalmasan védekezett és ötletesen szervezte a támadásokat. A kapura is veszélyt jelentett pontos lövéseivel és fejeseivel. KISPETER MIHÁLY (1919-1966) a Szolnoki MAV, majd az FTC és a Budapesti Kinizsi hátvédje, 1941 és 1953 között 11 mérkőzésen szerepelt a válogatottban. — Magas termetű, kitűnőfzikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott —főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét. Legemlékezetesebb válogatottbeli teljesítményét 1953. október 4-én, a Bulgária elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Az említett erényeket Kispéter rövid edzői működése alatt nagy odaadással igyekezett tanítványaiban is kifejleszteni. A tatai edzőtáborban, 1966 januárjában, munka közben végzetes szívroham szólította el játékosai, a Budapesti Honvéd labdarúgói köréből.